– A restaurátorok anyagtípusok alapján szakosodnak a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Én először fém-ötvös, majd papír-bőr restaurátorként végeztem, de kezdettől könyvekkel, iratokkal foglalkoztam, már a középiskola után bekerültem az Országos Széchényi Könyvtárba. Így hozzám elsősorban papíralapú műtárgyak kerülnek. Egy időkapszula esetében ezek gyakran kevert anyagúak: a kapszula fémből van, vagy esetleg fémtárgyat tesznek a papír mellé. Ezeknek a veszélye, hogy a különböző anyagok hatnak egymásra – avatta be a riportert pályája kezdeteinek nehézségeibe Peller Tamás.
Arra a kérdésre, hogy restaurálás szempontjából érdekes-e hogy mennyi idős egy műtárgy, például egy kötet, a szakember azt válaszolta, hogy szerinte ez nem szempont.
Én őrzöm A vakond nadrágját és a keménytáblás Micimackót. Az előbbit rongyosra olvastuk, és celluxszal volt javítva. A celluxot leszedtem róla, a lapokat szakadtan visszaigazgattam a könyvtestbe, és eltettem. A Micimackót nem akartam. Mert fontos, hogy ezt sokat olvastuk
– jegyezte meg a restaurátor, akinek az a véleménye, hogy sokat változott szakmájuk etikája.
– Ötven-hatvan évvel ezelőtt átkárpitoztunk egy bútort, kijavítottuk a fa hibáit és fényesre politúroztuk. A Petőfi Irodalmi Múzeumban ülünk, és gondoljunk bármelyik írónk, mondjuk Ady Endre foteljére. Ady dohányzott, a hamu pedig kiégette a kárpitot. Ez a használati károsodás hozzátartozik a műtárgy történetéhez. A kedvenc Micimackó-könyvemhez hozzátartozik, hogy azt mi szakadtra olvastuk és óvatlanul lapoztuk.
A restaurálás utóbbi időszakban elterjedt etikája szerint sok károsodás a műtárgy történetének része, ezért nem cél, hogy azt tökéletesen restauráljuk – mondta el Peller Tamás.
A szakemberrel készült interjú eredeti, teljes változatát a Kultúra.hu oldalán olvashatják el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!