Nyelvében él az erős nemzet

Hiába van Erdélyben csaknem 1,2 millió, Felvidéken pedig félmillió magyarul beszélő ember, ha az adott nyelvi közösség anyanyelve az adott országban nem hivatalos nyelv – mondta Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, akivel az anyanyelv nemzetközi napján kapcsán beszélgettünk, arról hogy veszélyeztetett nyelv-e a magyar?

Pomozi Péter Forrás: Magyarságkutató Intézet

– Az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeljük. Mi ennek a napnak az igazi jelentősége?
– Az anyanyelv napja felhívja a figyelmet arra, hogy Európában és világszerte számos nyelvet fenyeget veszély. Habár a közelmúltban még körülbelül hétezer nyelv létezett, mára a számuk hatezer körülire csökkent. 1999-ben éppen azért hozták létre az anyanyelv nemzetközi napját, hogy a Föld nyelveinek veszélyeztetettségére felhívja a figyelmet.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy ebből a hatezer nyelvből csaknem négyezret a föld lakosságának mindössze egy ezreléke beszél.

Ezek között négyszáz olyan nyelv is van, amely beszélőszámának függvényében heteken, hónapokon vagy néhány éven belül teljesen elnémul. Összesen hatszáz olyan nyelvet ismerünk, amelyet ma kevesebb mint száz ember beszél. Ez hihetetlenül szomorú, hiszen minden nyelvben van sajátos nyelvi és kulturális hagyomány, világlátás, amely egyetemes érték. 

Sajnos, ha néhány világnyelv legyalulja az összes többi őshonos nyelvet, akkor előbb vagy utóbb minden kisebb nyelv veszélyeztetett lesz.

– Ezek szerint a magyar nyelv is veszélyben van?
– Attól függ, hogy honnan nézzük, a veszélyeztetettségnek ugyanis számos formája létezik. A bajok ott kezdődnek, ha a magyar nyelv használati szférái szűkülni kezdenek. Ilyen példa az is, amikor két magyar szülő úgy dönt, hogy gyermekeit idegen nyelvi gimnáziumba adja, ahol a magyar nyelven és az irodalmon kívül a fiatal elveszíti, pontosabban soha nem tanulja meg anyanyelvi szókincsének egy részét. 

Ennek következtében lényegében már hazánkban is félnyelvűvé válik a következő generáció egy része.

A központ igazgatója szerint a toleráns nyelvpolitika stabilitáshoz vezetett (Fotó: MTI/Soós Lajos)

– Mi a helyzet a többi Kárpát-medencei magyar nemzetrész esetében?
– A Kárpát-medence magyar nyelvű közösségek jövőjére még ma is hatással van a trianoni békediktátum. Az UNESCO szerint egy nyelv akkor válik veszélyeztetetté, ha beszélőinek száma százezer fő alá csökken. Ez a meghatározás azonban nagyon viszonylagos: 

hiába van Erdélyben csaknem 1,2 millió, Felvidéken pedig félmillió magyarul beszélő ember, ha az adott nyelvi közösség anyanyelve az adott országban nem hivatalos nyelv.

A kisebbségi sorban élő magyarok döntő többsége így az anyanyelvét csak az ideálisnál jóval szűkebb körben használhatja. A nyelvi közösség a magyarság esetében nem száma, hanem a kisebbségi nyelvi jogok elégtelensége miatt veszélyeztetett.

Egészen más lenne a magyar nyelv helyzete, ha Kárpát-medence országaiban mindenütt olyan kisebbségi nyelvi jogok lennének, mint például a Muravidéki magyarságnak Szlovéniában. 

Akkor bátran mondhatnánk, hogy a magyar nyelv nem veszélyeztetett. Ma sajnos nincs így.

– Hol vannak a legkomolyabb problémák?
– Súlyosan veszélyeztetett a magyar nyelv helyzete Ukrajnában. Ott a hivatalos ígérgetések ellenére borzasztóan nehéz a magyar nyelvű közösség helyzete. Lényegében csak a magánszférában és nyilvánosan csak igen korlátozott mértékben a közoktatásban használhatják anyanyelvüket.

– Közép-Európa államai miért csak egy államnyelvben képesek gondolkodni?
– Az európai politikában és a művelődéstörténetben a 18. század végétől kezdve döntően hatalmi kérdéssé vált a nyelv ügye. A „nyelvében él a nemzet” gondolata a polgári nemzeti identitás alapja. 

Ettől kezdve minden állam számára létfontosságú a nyelvkérdés.

Amikor egy állam úgy gondolja – és ez trianoni békediktátum utódállamaira különösen igaz –, hogy a kisebbségek nyelvét kirekesztheti a hivatalos nyelvhasználatból, akkor tulajdonképpen a francia típusú, úgynevezett Staatsnation-modell útját kezdi járni.

– Mire gondol?
– Arra, hogy az államnemzeti elgondolás szerint egy államalakulaton belül nyelvi homogenitásra van szükség. Ennek az áldozata a határon túli magyarság is, ugyanis Szlovénián kívül mindenütt csak egyetlen hivatalos nyelvet ismernek el. Holott Európa számos országában szép példák vannak arra, hogy egy állam területén több nyelvet is lehet hivatalosan használni. Gondoljunk csak Finnországra vagy éppen Svájcra. 

Ukrajnában, Szlovákiában és Romániában azonban egyelőre szigorúan ragaszkodnak az etatista államnyelvi modellhez, amely a nyelvi kisebbségeket nehéz helyzetbe hozza.

– Mi lehet ennek az elgondolásnak az oka?
– Az, hogy ezekben az országokban úgy vélik, hogy ha mindenkit asszimilálnak, akkor azzal megerősödik az államuk. Erről az etatista modellről viszont mára egyértelműen kiderült, hogy tévedés. 

Éppen a történeti Magyarország példája mutatja, hogy csaknem ezer éven keresztül a toleráns nyelvpolitika, a többnyelvűség fenntartása stabilitáshoz, biztonsághoz és a gazdasági fejlődéshez vezetett.

Ha egy ország megtartja őshonos nyelvi kisebbségeit, az nem csak politikai stabilitás szempontjából előnyös számára, hanem gazdasági oldalról is prosperitást jelent. Ma a Kárpát-medence számos országában elzárkóznak a helyi önrendelkezési modellektől annak ellenére, hogy a működő európai autonómiamodellek Dél-Tirolban, Finnországban vagy Szlovéniában világosan mutatják ezek társadalmi és gazdasági sikerességét. Ahol viszont az önrendelkezési jogokat megtagadják, ott tapintható a társadalmi feszültség és a gazdasági forráskivonás, amely a többségnek sem előnyös. Ebből a néhány példából is látszik, mekkora a jelentősége a szabad anyanyelvhasználatnak.

Borítókép: Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója  (Forrás: Magyarságkutató Intézet)