A harmincéves háború második felében játszódó regényben Kemény Zsigmond az erdélyi vallásháborúk egyik fejezetét írta meg, a székely szombatosok perbefogását. A nagyhatalmak ádáz küzdelme zajlik eszmék és vallási meggyőződések zászlaja alatt, azért, hogy eldőljön, ki gyakorolja a kontinens feletti irányítást.
Erdély a vallásháborúk idején
Erdélyben látszólag béke honol, de a fejedelemség valójában halálos szorításban vergődik. A vallásháborúk idején hamar megkérdőjeleződik minden: a morális értékek relatívvá válnak. Az erkölcs, a hit, a szeretet, a hűség alapfogalmai átalakulnak a hatalomvágy, a szerelem és a rajongó szenvedély sorsformáló tüzében.
Az erdélyi szombatosság az unitárius vallás tanainak továbbgondolásából született, és a Bibliához való radikálisabb ragaszkodásra alapozva judaizáns irányzatnak számított a XVI. század második felétől. A szombatosságra elsősorban székelyek tértek át, keletkezését 1588-ra vezetik vissza és Eőssi András erdélyi főnemes nevéhez kötik.
Egyik vezéralakja, és a regény egyik főszereplője Péchi Simon, Bethlen Gábor fejedelem korábbi kancellárja. A másik főszereplő, Kassai István, Rákóczi György fejedelem tanácsosa, aki a szombatosokban komoly belső ellenséget látván, mindent megtesz, hogy leszámoljon velük. Tervei azonban nem sikerülnek maradéktalanul, a szombatosokat nem ítélik halálra, csak vagyonelkobzásra.
– Hosszú idő telt már el azóta, hogy dramaturgként dolgoztam egy színházi produkció megszületésében, ezért is nagyon örültem, amikor Andrási Attila, az Udvari Kamaraszínház igazgatója felkért, hogy vegyek részt a Rajongók színpadra állításában – mondta Csurka Dóra dramaturg. –
Kemény Zsigmond 165 évvel ezelőtt írta meg ezt a rendkívül sokrétű, bonyolult cselekményszövésű, veretes nyelvezetű történelmi regényt. Ahogy Attila az alkotófolyamat alatt többször mondogatta: „Na, ebből legalább négy-öt Shakespeare dráma kitelne”. Kihívás volt a művet átdolgozni, a mai kor emberének világára formálni, de Andrási Attila kivételes tehetséggel megáldott író-rendező, így a szövegkönyv formálódása gördülékenyen alakult
– tette hozzá a dramaturg. Mint mondta, a hónapokig tartó intenzív közös munka első lépéseként a regénnyel majd 400 esztendőt repültek vissza az időben, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem korába, ami történeti kutatómunka volt.
Mivel az Udvari Kamaraszínház küldetése, hogy a nézőket szórakoztatva hiteles történelmi darabokat visz színre, erre most is nagy hangsúlyt fektettek.
Csurka Dóra kiemelte, hogy a darabban minden szereplő „végzete” a szabad akarata, mind erősen szeretnének valamit, és öntörvényűen haladnak sorsútjukon. Nem volt egyszerű megtalálni a karakterekben azokat az apróbb momentumokat, lélekrezdüléseket, amelyek a felszín alatt bújnak meg, mégis örök érvényűek. A színház közleményében olvashatjuk, hogy Kemény Zsigmond regénye legalább annyira tanulságos, mint az azt ihlető történelmi események. A cselekményszövéstől a jellemábrázoláson át a címadó fő motívum sokrétű kibontásáig nemcsak egy kor tükörképét tárja elénk, de az adott társadalmi berendezkedés által kijelölt korlátokat is tudatosítja.
A zsarolás, kémkedés, intrikák és lelkesítő beszédek kereszttüzében szövődő cselekmény a valóságban is vadregényes volt, szerelmi szálakkal, hatalmi harcokkal átszőve. A regény fő motívuma a rajongás, azaz a vallási eszmék mentén megosztott gondolkodás és viselkedésformák romboló ereje, amelyre ma is érdemes odafigyelni.
A megosztottság és az abból eredő társadalmi konfliktusok legalább annyira aktuális témák most, mint voltak századokkal ezelőtt, az Erdélyi fejedelemség korában.
Báró Kemény Zsigmond nagy múltú családból született, ősei Hunyadi János korától kezdve sok vitéz katonát és tekintélyes politikust adtak Erdélynek. A magyar történeti regényt ő emelte művészi magasságokba. Komor történetei az ész balsorsát és a szív titkait csalhatatlanul ismerő lélekbúvár alkotásai. Pesszimista író, világszemléletéből egy sötét gondolatoktól gyötört lélek képe tükröződik.
Borítókép: A mű I. Rákóczi György fejedelemsége idején játszódik. (Forrás: MKUK)
