Prokopp Mária: Bátorság és kitartás jellemzi az ezeréves történelmünket

Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténésszel beszélgettünk a magyar építészet egyik legnagyobb teljesítményéről, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház létrehozásáról.

Prokopp Mária művészettörténész, 2024 Tóth Gábor Fotó: Tóth Gábor

– Mire gondol pontosan?
– Többek között arra, hogy tudatosan igyekeztek megmenteni a hódoltság előtti épített örökségünket. Ennek legragyogóbb példája a Bakócz-kápolna esete, amelyet 1600 darabra szedtek szét és elszállítottak, majd beleépítették a készülő bazilikába. Ez volt a hazai műemlékvédelem kezdete, amellyel egy csodálatos, reneszánsz kápolnát sikerült megmenteni. 

Az osztrákok álmodni sem mertek volna arról, hogy milyen hamar elkészülhet, hiszen 1820-ban volt az alapkőletétel és 1824-re már szerkezetkész az épület!

Az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnája. Forrás: Wikipédia

– Ez váltotta ki a bécsi udvar féltékenységét?
– Rudnay az uralkodó feltétlen híve volt, így ilyen eleinte nem merülhetett fel, Rudnay halála után azonban megkezdődtek a problémák. Az Esztergomi várhegy kiemelkedő helyen áll, hegytetőn. A párizsi Sacré Coeurön kívül nincs még egy ilyen monumentális bazilika Európában. Talán túl nagy, túl domináns lett. Gondoljunk csak bele, nagyobbra sikerült, mint a bécsi Hofburg. Továbbá egyre több osztrák építésznek állt az érdekében nemcsak az, hogy efféle óriási megrendeléshez jusson, hanem az is, hogy learassa a babérokat. Ilyen volt Peter von Nobile, aki szerette volna befejezni a bazilikát. 

Az építészt, Packh Jánost minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni, a bécsi építészeti iroda hét évig ellenőrizte az építkezést, és arra akarták rávenni, hogy mondjon le az építésvezetőségről.

Esztergomi bazilika látképe éjszaka. Forrás: Wikipedia

Packh erre nem hajlandó, nem is volt oka rá, hiszen karnyújtásnyira állt a befejezéstől. Ekkor a bécsi építészeti iroda utasítására, statikai vizsgálat ürügyén elkezdik visszabontani a falakat… Packh továbbra sem mond le, majd 1838-ban tisztázatlan körülmények között meghalt. A hivatalos híradás szerint rablógyilkosság áldozata lett. 

Az esztergomi bazilika végül csak 1869-re, harminc év múlva készül el, de a grandiózus terv, a Magyar Vatikán, a Várhegyre tervezett prímási palota –  a 24 kanonoki palotával, papneveldével és tanítóképzővel – egy része máig befejezetlen maradt. 

1824-ről érdemes megemlékezünk, hiszen a reformkori Magyarország valóban közel volt egy nagy álmának a megvalósításához. Mához szóló üzenete igen aktuális: megmutatja, hogy bátorság és kitartás jellemzi az ezeréves történelmünket. A magyar ember nem ismer lehetetlent.

Borítókép: Prokopp Mária művészettörténész (Fotó: Tóth Gábor)