Hogyan kerültek a porosz műgyűjtő képei Londonba?
A nagy értékű festményeket – más képek mellett – a bankár átadta a Lisser & Rosenkranz banknak, hogy fedezetet biztosítson egy nagyobb kölcsönhöz. A tranzakció jóval a háború előtt történt, 1931 és 1935 között. Senki nem gondolta akkor, hogy a hollandiai zsidó bankháznak egyszer menekülnie kell a nácik elől. Pedig pontosan így történt. Amikor Hitler Németországa bekebelezte Hollandiát, a bank tulajdonosai felszámolták a pénzintézetet, és ennek során eladták a kölcsönfedezetként kapott Rubens-festményeket. Az új tulajdonos Antoine Seilern gróf, egy angol–osztrák műgyűjtő lett, aki végrendeletében a Courtauld Intézetre hagyta a műveket.

Mi történt a bankárral?
Koenigs Hollandia elfoglalásának évében, 1941-ben halt meg. Egy vonat elé esett Kölnben. Leszármazottai úgy vélik, hogy a nácik gyilkolták meg, mivel Koenigs akkoriban holland állampolgárságot próbált szerezni, fia pedig Franco fasiszta spanyol rezsimje ellen harcolt Spanyolországban. Mindenesetre tény, hogy az adósságot nem fizette vissza, így a fedezetként átadott festmények a bankházra szálltak. A maguk részéről tehát jogszerűen jártak el.

Mit akarnak az örökösök?
A műgyűjtő unokája, Christine Koenigs, aki azt állítja, hogy más örökösökkel együtt jogosult nagyapja hagyatékának egy részére, többször igényelte vissza a család nevében a Rubens-festményeket. A mostani ügy az ötödik alkalom, és egyúttal a második eset, hogy az Egyesült Királyság 2000-ben létrehozott tanácsadó testületének, a Spoliation Advisory Boardnak kell döntenie a kérdésben. Ezt a grémiumot kimondottan azzal a céllal hozta létre a brit kormány, hogy a megvizsgálja a náci rezsim alatt elveszett műkincsekkel kapcsolatban felmerült igényeket.
A testület arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseknek sem jogi, sem erkölcsi igényük nem lehet a három festményre. A műveket Franz Koenigs kívánságának megfelelően továbbra is egy nyilvános múzeumban kell bemutatni
– olvasható a Spoliation Advisory jelentésében.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy a három Rubens a Courtauld Intézetnél marad.