Mi a szakura?
A japán szakura szó elsődleges jelentése cseresznyefa, de ma már inkább a cseresznyefa-virágzásra használják. Az üde rózsaszín virágok itthon is sokakat ámulatba ejtenek ilyenkor, Japánban viszont a szakura az év egyik legfontosabb ünnepének számít. Ilyenkor a japánok rendszeresen kimennek és letelepednek a fák alá, esznek, isznak, beszélgetnek, miközben a virágokban gyönyörködnek. Olyannyira fontos program ez, hogy külön szavuk is van rá: az (o)hanami, szó szerint „virágnézés”. A japánoknak a virágok nem pusztán esztétikai szerepet töltenek be, az ország nemzeti jelképe ugyanis az itthon sokak által temetővirágnak beskatulyázott krizantém, amely Japán címere, a császári tisztséget is krizantémtrónnak szokták nevezni.
Mikor ünneplik a szakurát?
A szakura szokása igen ősi, Európa még javában a népvándorlás korát nyögte, mikor a japánok már a virágzást csodálták: a hagyomány ugyanis több mint 1300 évre nyúlik vissza. Kezdetben még nem össznépi esemény volt, hanem csak a nemeseké, akik a szilvavirágoknak hódoltak. Ezek viszont meglehetősen korán, január-februárban nyílnak, amikor még Japán nagy részén is hideg az idő, ez lehet az egyik oka, hogy idővel a március-áprilisban nyíló cseresznye vette át a főszerepet.
Igen ám, de a díszcseresznyefákból – melyeket csak a szépségükért ültetnek, nem teremnek gyümölcsöt – számos fajta létezik (legfontosabb a somei-yoshino), melyek különböző időpontokban nyílnak. Mégis hogy lehet, hogy a szakurának minden évben meghatározott időpontja van? Nos, amellett, hogy a virágzó cseresznyefákat mindig és mindenhol megcsodálják a japánok, precizitásukra jellemző, hogy tavasszal a meteorológiai szolgálat külön előrejelzést készít arról, hogy a hat éghajlati övezeten végignyúló szigetország egyes területein pontosan mikor várható a cseresznyevirágzás.
A szakura „hivatalos” kezdési dátuma azonban néhány meghatározott fához kötődik: a tokiói császári palotához közeli Jaszukuni-szentély kertjében álló növényekhez. Ez a dátum idén várhatóan március 24-e.
Szakura Magyarországon
Az enyhe február miatt idén Magyarországon is hamar köszöntött be a tavasz: a korai virágzású és optimistább növények már el is virágoztak, köztük sok cseresznyefa is. Több olyan helyszín is van azonban, ahol még a következő hetekben is megcsodálhatjuk a szakurát: a Füvészkert például saját hanamit rendez két áprilisi hétvégén, 6–7-én és 13–-14-én. A botanikus kertben ez már többéves hagyomány, ilyenkor a látogatók a japán szokásokhoz híven takarókra telepedhetnek a fák alá „piknikezni”, de lehetőségük nyílik alaposabban megismerkedni a japán kultúrával, nyelvvel, tánccal, a harcművészettel is.
A legnépszerűbb, ingyenes szakurahelyszín Budapesten a budavári Tóth Árpád sétány, ahol jellemzően április elején virágoznak a fák; idén korábban várható az esemény. Itt több száz méter hosszan sétálhatunk a fölénk boruló virágok alatt, miközben a fákban és a budai panorámában gyönyörködünk. A sétány a jövőben is kiemelt helyszíne marad a szakurának, hiszen az elmúlt évtizedekben újabb és újabb japáncseresznye-fákat ültettek ide.
Mivel városszerte egyre több helyen ültetnek japáncseresznyét, évről évre nő azoknak a helyszíneknek a száma is, ahol akár véletlenül is szakurába botolhatunk. A biztos pontok közé tartozik még a Budai Arborétum, a Fővárosi Állat- és Növénykert, valamint a zuglói Japánkert is, utóbbi a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium kertjéhez tartozik, és vezetett sétán is bejárható.
A szakura nem véletlenül vált olyan népszerűvé a nyugati világban a XXI. században, hiszen az idegrendszerünket napról napra leterhelő információáradat és stressz ellen kiváló módszer a szemlélődés. Amikor semmi egyebet nem csinálunk, mint agyunkat kikapcsolva gyönyörködünk a teremtett világ, a természet szépségeiben. A szakura ráadásul a dolgok mulandóságát is jelképezi (japánul „mono no avare”), hogy a földi világban semmi sem örök. De ez maga az élet körforgása. És emiatt nem aggódni kell, hanem gyönyörködni benne, mint a cseresznyevirágban, ami alig egy-két hétig él, de ez a rövidke időszak olyan csodálatos élménnyel ajándékozza meg az embert, amiért érdemes várni a következő tavaszt.
