A július 21-ig nyitva tartó kiállítás mintegy harminc művész, köztük Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka rajzsorozatait mutatja be, olyan egyedi és sokszorosított grafikai albumokat, amelyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában.
A Kádár-korszakban a holokausztot erős tabusító, elnémító közbeszéd jellemezte Magyarországon, de közvetlenül a felszabadítást követő éveket erős tanúságtételi szándék övezte. Azoknak a képzőművészeknek, akik átélték az 1920-as évektől kezdve a zsidótörvényeket és a meghurcoltatást, a sok trauma ellenére volt annyi bátorságuk és lélekjelenlétük, hogy lerajzolták a gettók mindennapjait, voltak, akik a koncentrációs táborban a papírlapokat rejtegetve rajzoltak, de a munkaszolgálatban is egymást lerajzolva örökítették meg a mindennapokat – hangsúlyozta Farkas Zsófia, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár művészettörténésze, a kiállítás kurátora a lapunknak adott videós interjúban.