Egy ütközet viszontagságai - új eposz született a pozsonyi csatáról

Egyre több helyen találkozhatunk Deák-Sárosi László eposzával, amely a 907-es győztes pozsonyi csata történetét örökíti meg, és amelyből zenés változat is született Fábri Géza jóvoltából. A mű több részlete is megjelent irodalmi periodikákban, tavaly év végén pedig az eposzt és a hozzá tartozó hangzó anyagot is bemutatták az Országos Széchényi Könyvtárban és az Attila Nagykirály Hotelben. Azóta már videómegosztó portálokon is hozzáférhető az alkotás.

A pozsonyi csata, 907 című eposz bemutatója az OSZK-ban. A két alkotó: Fábri Géza népzenész és Deák-Sárosi László költő. Fotó: Deák-Sárosi László archívuma

A pozsonyi csata – úton a hírnév felé

Deák-Sárosi László költő 60 énekből álló elbeszélő költeményben írta meg a dicsőséges pozsonyi csata történetét, amely történelmünk sorsfordító hadi eseménye volt: 

lényegében ez a bajorok elleni összecsapás erősítette meg a magyarság területeit Pannónia nyugati vidékén, valamint az Enns és Fischa folyók közti vidék feletti ellenőrzést.

Ezzel véglegesen kijelölte elődeink helyét a Kárpát-medencében, lezárta a honfoglalást, s véglegesítette annak eredményeit. Ily módon a 907-es csatát joggal tekinthetjük nemcsak a magyarság, de az egész közép-európai térség szempontjából is történeti jelentőségűnek. A pozsonyi csata, 907 című eposz története a kutatók által rekonstruált eseményeket követi. 

A pozsonyi csata, 907 című eposz zenés változatának bemutatója az OSZK-ban, 2023-ban. Forrás: Facebook

Egy elhibázott lehetőség

A csatát egyébként pár éve nagy figyelem kísérte, amikor a Magyarságkutató Intézet négy éve népszerűsítő szándéktól vezérelve támogatta egy animációs film elkészítését, amivel viszont igen megosztó hatást értek el. 

Sokan az animáció vizuális megvalósítását kritizálták, mások szerint a készítők lelkesedésükben a kelleténél jobban elmozdultak a fikció felé, és nemzeti mítoszokat, legendákat állítottak be tényként.

A Magyarságkutató Intézet jelenlegi vezetése el is határolódott a mű történelmietlen megoldásaitól. A nagy médiavisszhangot keltő előzmények miatt ezek után talán némi hátránnyal indul az, aki bármilyen jellegű alkotással próbál a híres ütközetre reflektálni. Sokan, akik kevésbé fogékonyak a magyarság korai történelmére, vélhetően már a pozsonyi csata hallatán gyanakodni kezdenek, mítoszteremtő dilettánsokat látnak minden bokorban. Nemrég viszont jó példa született arra, hogyan lehet egy történelmi eseményt méltóképpen feldolgozni, népszerűsíteni. 

Veszprémy László hadtörténész A pozsonyi csata, 907 című eposz bemutatóján. 

Vissza a dicső múltba

Deák-Sárosi László eposza Fábri Géza megzenésítésében igazán élvezhető mű, szép alkotás, mai nyelven szól, és a historizáló zenével, hangulattal kiegészítve könnyen beszippantja a hallgatót a megénekelt korszak. A mű vállaltan fikciós alkotás, hiszen eposz, de igazodik a történelmi tényekhez, vagy inkább a biztonság kedvéért mondjuk úgy, a jól rekonstruált eseményekhez. 

Deák-Sárosi László költő elmondása szerint úgy dolgozott, hogy megpróbálta elképzelni, hogyan adhatta elő a pozsonyi csata történetét Árpád egyik hivatalos énekmondója nem sokkal a csata után.

Mint mondta, sok forrást, több történelmi értelmezést elolvasott, s ezek közül a variánsok közül mindig a legvalószínűbbet és a számára is leglogikusabbat választotta ki bemutatásra. 

– Természetesen bőven maradtak hézagok, azokat ki kell tölteni. Fontos forrásom volt Theotmár érsek egyik levele, amit IX. János pápának írt, annak is tartalmát beledolgoztam a történetbe – mesélte el a Magyar Nemzetnek Deák-Sárosi László, aki szerint körülbelül harminc, a forrásokban is felsorolt történelmi alakot szerepeltet a történetben, de ezekhez még újabb szereplőket is ki kellett találnia. – Tehát az eposzom fikciós mű természetszerűleg, de ragaszkodtam is a valószínűsíthető tényekhez – hangsúlyozta a szerző. 

Fábri Géza zeneszerző elmondta, hogy nem volt könnyű beleképzelni magát egy 10. században élő énekes szerepébe. A Vágtázó Csodaszarvas zenekar kobzosaként is ismert előadó ehhez sokat tanulmányozta a régizenét és magyar népzenét.

– Most már a magyar népzene ősrétegeiről sokkal többet tudunk, mint tudtak eleink Bartók és Kodály korában. Az jól látszik, hogy a hangszeres és az énekes zene is a török zenével mutat rokonságot; ezt a rokonságot vettem alapul, és ezeket a keleties magyar népi dallamokat használtam fel, de alkotó módon – ismertette alkotói módszereit Fábri Géza. Ő úgy vélekedik, hogy ezek az ősi zenei rétegek 1500-tól akár 3-400 évre is visszavezethetők. Vagyis okkal gondolhatjuk róluk, hogy hasonlóan csendülhettek fel ilyen dallamok a honfoglalás korában is – fejtette ki a zeneszerző.