Kurátori tárlatvezetés
A program részeként Alex Nyerges és Baki Péter, a kiállítás kurátorai tartottak informatív tárlatvezetést, kiegészítve, tágabb kontextusba helyezve a kiállításra került anyagot. A Kertész, Moholy-Nagy, Capa… Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) címet viselő tárlat a Virginia Museum of Fine Artsszal együttműködésben és a Bartók-tavasz nemzetközi művészeti hetek részeként valósult meg, bemutatva az első világháború kezdetétől egészen a rendszerváltásig tartó időszakban alkotó amerikai–magyar fotóművészek munkásságát a nagyközönség által ismert és kevésbé ismert alkotók művein keresztül, ami egyben mérföldkőnek tekinthető az amerikai–magyar fotográfusok bemutatásában is.
Az anyag gazdag, a tárlat a felépítéséből adódóan lépésről lépésre mélyíti a kontextust, és vonja be a befogadót az adott téma különböző rétegeibe, területeibe. A kiállítás André Kertész egy 1914-es munkájával indul, tért ki rá Baki Péter, ami jól mutatja az akkoriban jellemző magyar fényképészeti stílust is.
Gazdag kiállítási anyag
A tárlat egy pillanatra sem engedi el a látogató kezét, hanem vezeti figyelmét.
A nyolc szekció nemcsak a fotótörténetről, a fotótörténet egy kijelölt intervallumáról, hanem a választott, ábrázolt témákról, technikákról is ad át ismereteket – például a divatfotográfia vagy éppen a fotóriport műfajain keresztül.
Ez a mozzanat nagy erénye az elkészült tárlatnak – az alapos és átfogó kutatás, az amerikai és magyar kooperáció mind-mind segíthette egy egyedülálló és méltó kiállítás megvalósulását. Közelebb kerülhetünk számos női művész képeihez is: Varga Anna, Koffler Kamilla, azaz Ylla és Barna Anna alkotásai kerülnek előtérbe.
A Magyarok New Yorkban szekciónál tekinthető meg Kertész lenyűgöző, tizenöt részből álló polaroidsorozata. Egy másik sorozatban Kepes György a Bauhaus gondolatiságából merítő, leginkább az 50-es, valamint a 60-as évek modernitását sugárzó alkotásai is láthatók. A hollywoodi és a divatfotográfiai témák hangsúlyosak: utóbbi területén Munkácsi Márton hatása a legkiemelkedőbb, aki a divatfotó mint műfaj egyik megújítója is volt – emelte ki Bánki Péter –, de André Kertész szintén hozzájárult a divatfotográfia virágzásához, hiszen Párizsban a Vogue-nak dolgozott.
Különleges felvétel Muray Miklós Frida Kahlo kék ruhában (1939) című alkotása, de Diénes Andor (más néven André De Dienes) Marilyn Monroe-ról készített fotográfiájánál is sokat időztek az esemény résztvevői.
Összességében érzékelhető, hogy az amerikai és magyar kurátorpáros kellő érzékenységgel fordult a közönséghez. Tudtak a múzeumlátogató fejével gondolkodni, és a képek múzeumi térbe való helyezése és elrendezése nem eltávolította, hanem értő és értelmező módon közelebb hozta a befogadóhoz mind a harminc alkotót, többek közt Kepes Györgyöt, Moholy-Nagy Lászlót vagy éppen Koffler Kamillát és elhelyezte őket a fényképészetben, azon belül is az amerikai-magyar fotótörténet kontextusában.
A kiállítás szellemiségét végigkíséri Robert Capa elhíresült mondása: „nem elég a tehetség, magyarnak is kell lenni”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!