225 évvel ezelőtt írta meg Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legjelentősebb költője Az özvegy Karnyóné (s két szeleburdiak) című tündérbohózatát. A Karnyóné eredetileg iskoladrámának készült, amelyet a tanárok és diákok szórakoztatására írt Csokonai, éa 1799. szeptember 24-én mutattak be a tanári kar és a teljes diákság előtt – olvasható az Újszínház közleményében. Kuriózum, hogy maga a szerző is fellépett a csurgói gimnazistákkal, szerepet vállalva saját darabjában. Az akkor segédtanítói állást betöltő költő nyilatkozata szerint „tanításával a hazát és tudományt akarja szolgálni”.
Az 1800-as évek közepén élt egyik kritikus szerint a Karnyóné „olyan modern, minden színpadi esetlenségével együtt, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bármi, amit a vígjátéki műfajban a következő száz év magyar irodalma létrehozni tudott.”
A felhőtlen szórakoztatáson túl kíméletlen szatírával közelít nagyon is élő, mindig aktuális emberi, társadalmi problémákhoz, létező konfliktushelyzetekről beszél őszintén és szórakoztatóan.
A „tündérinek” mondható különleges, szerethető előadásmód a darab őszinte báját, groteszk-naiv világát teljes értékűen ábrázolja, amelyet az Újszínház kiváló művészei könnyedén és elegánsan tárnak elénk, hogy arra Csokonai is büszke lenne.
Így a darab garabonciás, nyers humora utat talál a mai néző szívéhez is, bár az előadás nyelve a kétszáz évvel ezelőtt használt magyar nyelv, leleményeit, frissességét, szellemességét ugyanúgy élvezzük, mint azt tették saját korában.
Az előadás főhősnője, egy gazdag kanizsai kereskedő felesége, Karnyóné (Timkó Eszter) azt hiszi, hogy özvegységre jutott, mert uráról már két éve nem kapott hírt. A szerelmes asszony kezéért és pénzéért ketten is versengenek: Tipptopp (Bánföldi Szilárd) és Lipitlotty (Tóth János Gergely), a két szeleburdi. A két udvarló különféle furfanggal dolgozik egymás ellen miközben váratlan fordulatok, komikus események történnek, mely tragédiával végződik. A legváratlanabb pillanatban hazaérkezik – a halottnak hitt – Karnyó (Szakács Tibor), akit egyedül Samu, a szerelmes özvegy együgyű, félbolond fia (Koncz Andrea) ismeri fel. A halandókat megszánva leszáll a földre a Tündér (Gregor Bernadett) és a Tündérfi (Szarvas Balázs), hogy megoldják a problémákat. Karakteres és mulatságos figurák számtalan vidám perccel lepik meg a nézőiket: Lázár, a tótos beszédű boltos legény (Vass György), Kuruzs, a rigmusgyártó ezermester (Almási Sándor), továbbá Boris (Bátyai Éva), a magyar nótákat éneklő, kikapós szobalány.
A harsogóan kifejező jelmezeket Berg Glória tervező jegyzi, míg a frenetikus koreográfiákat Borbély Krisztina készítette. A színpompás díszletet Darvasi Ilona tervezte. Az előadást Dörner György, az Újszínház igazgatója rendezte. A darab különlegessége, hogy a benne szereplő zenéket a rendező maga komponálta.
