Nagyon régi hagyomány a pünkösdi király választása is, amely összefügg a legényavatás rítusával, ahol szintén meg kellett felelni bizonyos erőpróbáknak. Ez legtöbbször a lovaglás volt – amely bizonyos nézetek szerint a huszárhagyományból jött –, és az a legény, aki a legjobban megfelelt az próbáknak, a legügyesebb, leggyorsabb volt, őt nevezték ki pünkösdi királynak, ő lett az első legény. Egy kistelepülésen ennek nagy jelentősége volt, mai szavakkal élve ő volt ott a „főnök” egy évig.
A régi hagyomány szerint ugyanis a pünkösdi királyság egy évig tartott, nem csak egy napig, hiszen a legények között ő volt a vezető, tehát társadalmi funkciója is volt. A pünkösdi királyt mindenhová meghívták, minden mulatságba, bálba, lakodalomba, a kocsmában fizetett neki a közösség, ő mindig ingyen ihatott egész évben.
Bizonyos vidékeken a fiatalok pünkösdi királyt és királynét is választottak, akik egy lakodalmi menet jellegű felvonulás élén mentek végig a falun, házról házra köszöntve az embereket, rítusénekeikkel elhozva a tavaszt, a jó időt, a bő termést. Ezért adományt kaptak, legtöbbször ételt, amit este közösen valahol elfogyasztottak, ennek szintén közösségszervező funkciója volt a fiatalok között, miközben az ünnepnek is megadták a módját, és megemlékeztek róla. Az igazi pünkösdi mulatságok hétfőn kezdődtek, amikor az emberek kijöttek a templomból, ahonnan nem hazamentek, hanem ünnepelni: játszottak, táncoltak, együtt voltak, megélték a közösségi élményt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!