A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanévzáró ünnepségén adták át a Balassa Sándor-díjat június 29-én, szombaton a Zeneakadémia nagytermében. A kitüntetésről Balassa Mariann elmondta: a néhai zeneszerző évtizedeken át figyelemmel kísérte és segítette a fiatal tehetségek pályáját, ezért is hozta létre 1996-ban a Zeneakadémia Alapítványt, amely számos programmal – többek között ösztöndíjakkal és külföldi turnék szervezésével – támogatja a diákokat. Balassa Sándor a kortárs magyar zene sokoldalú alakja volt: Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet egyik alapítója, a nemzet művésze, zenei rendező és pedagógus, aki 16 éven át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Tanszékén. A 2021-ben elhunyt Balassa Sándor emlékére alapított díjat első alkalommal – éppen egy éve – Medveczky Ádám vette át, aki a komponista számos zenekari művének és utolsó, Földindulás című operájának koncertszerű bemutatóját vezényelte. A Balassa Sándor-díj bronz plakettjét –Madarassy István Kossuth-díjas érem- és szobrászművész munkáját – idén a Budapesti Vonósok Kamarazenekarnak ítélte a Zeneakadémia Alapítvány kuratóriuma.
Az 1970-es évek végén, egy operaelőadás szünetében megkeresett öt zeneakadémista fiatalember az Erkel Színházban, hogy segítsek nekik karmester nélküli vonós kamarazenekarrá bővíteni az együttesüket
– elevenítette fel a kezdeteket Botvay Károly gordonkaművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. – Akkoriban egyáltalán nem volt magától értetődő egy ilyen elhatározás, sokaknak nem is tetszett, hogy zenekart alapítunk, ezért fúrták-faragták a formációnkat „fölülről” rendesen. Így maradtunk le a kamarazenekarok nemzetközi versenyéről Bécsben. Pedig nagy reményekkel indultunk a megmérettetésre, egy kopott kisbusszal utazott a zenekar, és csak akkor derült ki, hogy le sem adták a Budapesti Vonósok nevezését, amikor már odaértünk. Nem is indulhattunk a versenyen. Elkeseredve álltunk a szálloda melletti Judenplatz nevű téren, amely a szabadtéri koncertek kedvelt helyszíne volt. Annyi munkát beleöltünk a felkészülésbe, és most semmi eredmény! Az emberek sétáltak, élvezték a napsütést körülöttünk, és akkor én úgy éreztem, nem mehetünk el muzsikálás nélkül Bécsből! Ha már itt vagyunk, zenéljünk egyet – javasoltam társaimnak. Ahogy elkezdtünk játszani, szapora léptekkel átvágott a téren egy londoni impresszárió, úton a verseny zsűrijébe. Megismert – nem sokkal a londoni koncertem után történt az eset –, és megállt. Nem is ment el a versenyre, ehelyett végighallgatta a műsorunkat, és annyira megtetszett neki a zenekar, hogy meghívott bennünket turnéra. Így végül a szerencse is mellénk szegődött.
A nemzetközi karriert az 1982-es Belgrádi Nemzetközi Kamarazenekari Verseny győzelme hozta el a Budapesti Vonósoknak. Az együttes 1995-től kezdve – neves hazai és külföldi művészek közreműködésével – évente megrendezi a Nemzetközi Haydn-fesztivált, és hanglemezeken is megörökítette repertoárját.
2001-ben megkapta Magyarország legrangosabb szakmai elismerését, a Bartók–Pásztory díjat, 2006-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Díját. Botvay Károly alapító művészeti vezető nyolcvanéves koráig a Budapesti Vonósokkal muzsikált, s ha teheti, a mai napig ott ül a próbákon. Balassa Sándorral évtizedeken át munkakapcsolatban állt – barátok voltak.
– Ismeretségem Balassa Sándorral a Budapesti Vonósóknál régebbi, hiszen már a korábbi kvartettjeimmel, a Bartók Vonósnégyessel és az Új Budapest Vonósnégyessel is készítettünk lemezt a szerzeményeiből. Balassa Sándor zenei rendezőként végig ott volt ezeken a lemezfelvételeken, így bátran mondhatom: autentikus albumok születtek. Londonban, a kortárs magyar szerzők szólócsellóra írott műveiből összeállított koncertemen Kodály Zoltán és Bozay Attila alkotásai mellett Balassa Az utolsó pásztor című darabját is eljátszottam. Az pedig már a Budapesti Vonósok próbáján történt, hogy egyszer csak benyitott Lencsés Lajos oboaművész. „Ki írta ezt a szép zenét?” – kérdezte. Balassa Csaba királyfi című művét próbáltuk éppen. Ekkor körvonalazódott bennünk az ötlet, hogy megrendeljük Balassa Sándornál a Kettősversenyt oboára, kürtre és vonószenekarra, amit nem sokkal később a Zeneakadémián mutattunk be nagy sikerrel. Az Óbudai Társaskörben is rendeztünk neki szerzői estet. Inspiráltuk egymást, az egyik ötlet vonzotta a másikat. Balassa Sándor utánanézett még annak is, hogy kaphat-e zenekar Liszt Ferenc-díjat. Volt rá példa: az Omega rockegyüttes is kapott, valamint a Capella Savaria a rendszerváltást követően, ezért Balassa felterjesztette, majd a szakmai grémium a legmagasabb pontszámmal megszavazta a Budapesti Vonósok kitüntetését. Még a minisztériumba is be kellett mennünk, és egyenként aláíratták velünk, hogy elfogadjuk a díjat. Mindezek után nagy hallgatás: nem kaptunk semmit. Ilyen idők voltak. Azóta sem kaptunk erre semmiféle magyarázatot.
A szakmai elismerések persze kárpótoltak, és most itt van ez a Balassa Sándor-díj.
A kitüntetett kamaraegyüttes 27. alkalommal rendezi meg a Haydn-fesztivált, amelynek negyedik éve Pápa városa és az Esterházy-kastély ad otthont történelmi környezetben.
Július 12-én Sárközy Lajos hegedűművész, július 13-án a Győri Ütőegyüttes, július 14-én pedig Csáki András gitárművész lesz a Budapesti Vonósok partnere. Pápa után a zenekar Zágrábba utazik, és koncertet ad abból az alkalomból, hogy Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét Belgiumtól. Botvay Károly megemlíti: Magyarország 2004-es EU-csatlakozásának pillanatában, a déli harangszó után az együttes hangversenye keretezte a köztársasági elnöki beszédet Budapesten, a Sándor-palotában. Két nap múlva, csatlakozásunk nemzetközi ünnepségén köszöntőt mondtak a kulturális miniszterek Stuttgartban, a Weisser Saalban, ahol szintén a Budapesti Vonósok Kamarazenekar adott ünnepi hangversenyt.
