Lakatos Mónika: A folkot szeretik a fiatalok, csak valamiért nem merik megmutatni

Augusztus 8-án – a legendás észak-macedón énekes, Esma Redžepova születésnapján – harmadik alkalommal rendezik meg a nemzetközi cigány dal napját. Az esemény arca Lakatos Mónika Kossuth-díjas és WOMEX-életműdíjas énekesnő, akivel egyebek mellett arról beszélgettünk, nehéz feladat-e a cigány zenei tradíciók átörökítése és hogy a fiatalok miért nem merik megmutatni, „előhúzni” a bennük élő folkot.

"A lélek az, ami meghatározza a cigány zenét" Fotó: Farkas András

– A cigány dal műfaji asszociációja sokféle lehet, ugyanakkor a legtöbb embernek a mulatós ugrik be róla – amelyhez egyfajta zenei felszínesség is köthető –, holott a cigány dal lehet mély érzelmeket közvetítő ballada, lehet bensőséges, a cigányság lelkét tükröző dal is. Mennyiben célja a kezdeményezésnek, hogy rámutasson erre a sokszínűségre?

Lakatos Mónika és férje Rostás Mihály „Mazsi” (Fotó: MTI/ Cseke Csilla)

– A férjemnek (Rostás Mihály „Mazsi” zenész, zenekarvezető, a nemzetközi cigány dal napja ötletgazdája és művészeti vezetője – a szerk.) épp ez volt fontos, hogy olyasmiket is megmutathassunk, amiket nem mindenki vagy nem ilyen formájában ismer. Valóban 

a mulatós az, ami könnyebben jut el az emberekhez, ez egyrészről a médiának köszönhető, másrészről sok fesztivál az ilyen stílusú zenéket részesíti előnyben. Fontos azonban, hogy minőségi muzsikát juttassunk el az emberekhez, azokhoz is, akiknek nincs lehetőségük eljönni a fővárosba egy-egy nívós zenei eseményre. Ezzel a gondolattal szerettük volna megvalósítani a nemzetközi cigány dal napját minél több helyszínen, Magyarországon és külföldön egyaránt.

– A roma kultúra élő kultúra, ma is születnek új cigány népdalok. Mennyiben mások ezek a dalok, akár téma, akár énektechnika tekintetében?

– Egy élő kultúrában természetes a változás, amely nemcsak a zene, hanem a kultúra egyéb területein is tetten érhető. Ami az énektechnikát illeti, talán az én generációm az, amelyik még használja az igazi régi torokhangot és azt a női énektechnikát, ami a cigány dalokra jellemző. Az újabb generációs énekesek már populárisabb technikával énekelnek és populárisabb dalokat is adnak elő. Ami nagyon fontos, hogy 

a lélek az, ami meghatározza a cigány zenét, egyáltalán a zenét, s ez az, ami talán kevésbé mutatkozik meg a mostani zenékben. 

Azt érzem, hogy az a régi világ, amit mi még ismerhettünk, amiben felnőhettünk, azok az értékek, amelyeket a szüleink, nagyszüleink átadtak nekünk, eltűnőben vannak. Az internettel egy óriási világ nyílt meg, valami megfoghatatlanul más lett, és nemcsak a cigány közösségekben. Van, amivel nyertünk, van, amivel veszítettünk, és azt hiszem, ez érezhető zenei téren is.

– A cigányzenei tradíciók átörökítése mennyire nehéz feladat, mit tapasztal a fiataloknál? 

– Ez nehéz kérdés. Nem lehet megszabni senkinek, hogy milyen stílusú zenét szeressen, vagy hogy milyen zenei stílusban alkosson. A közösségeinkben azért még elevenen élnek a folkdalok, tradicionális dalok, és ez a világ előjön az új dalokban is. Gyerekkorunkban a stílust tanultunk meg, nem konkrét dalokat, ezért vagyunk képesek új dalokat is írni, és ezeket a fejünkben tartani. Persze, előfordul, hogy a fiatalok poposabb dalokhoz nyúlnak, az interneten is látunk erre sok példát. Ez is van, ezt is el kell fogadni.

– A fúziós gondolkodás, zenei kísérletezés veszélyt jelenthet-e a cigányzene műfajára?

– Zenei megoldások és az énektechnika tekintetében is látni a változást, de egy élő kultúrában ez természetes. Az a kultúra, amelyik csak a múltból táplálkozik és a jelen nem mutatkozik meg benne, amelyik nem tud újjászületni, az voltaképp halott. 

Nem tudhatom, hogy az unokáink, dédunokáink milyen zenét fognak hallgatni és énekelni, de lesz lehetőségük visszanyúlni a gyűjtésekhez, cigányzenei felvételekhez. Akinek lesz hozzá kedve, előveheti a régi dalokat, amelyek reménykedem, hogy még jó pár generáción keresztül élni fognak. 

A folkot szeretik a fiatalok, csak valamiért nem merik megmutatni. Sokszor úgy érzem, hogy attól félnek, talán nem úgy képviselik ezt a műfajt, ahogy kellene vagy illene. Emellett meg akarják mutatni, hogy ők popdalokat is tudnak énekelni, és ez annyira hat rájuk, hogy közben a folkot elnyomják. A nemzetközi cigány dal napja egy remek lehetőség arra, hogy bemutassuk a folkzene értékeit és jelentőségét. 

Reméljük, hogy a jövőben egyre több olyan hely lesz, ahol a műfaj teret nyerhet magának, s ahol a fiatalok bátorságra kapnak énekelni, a dalokat színpadra vinni, akár új zenekarokat alapítani, a régi stílust képviselve.

Rostás Mihály „Mazsi” zenész, zenekarvezető, a nemzetközi cigány dal napja ötletgazdája és művészeti vezetője (Fotó: Kleb Attila)

---

6 ország, 15 helyszín, 50 zenekar

„Amikor először hallottam a magyar dal napjáról, akkor jutott eszembe, hogy jó lenne megszervezni a cigány dal napját is, hiszen ennél jobban reflektálni egy kultúrára talán nem is lehet. Tavalyelőtt volt erre lehetőségünk először, akkor még csak belföldön, három helyszínen – Baján, Nagyecseden és Budapesten – rendeztük meg az eseményt. Tavaly már tíz magyarországi és két külföldi helyszínünk volt, idén pedig már tíz magyarországi városban – Budapesten, Szentendrén, Csobánkán, Százhalombattán, Hatvanban, Ravazdon, Veszprémben, Balatonbogláron, Pécsett és Nagyecseden –, valamint öt külföldi helyszínen, közel ötven fellépő zenekarral várjuk a közönséget a Nemzetközi Cigány- és Világzenei Hálózat szervezésében ingyenes koncertekkel” – mutat rá Rostás Mihály „Mazsi” zenész, zenekarvezető, a nemzetközi cigány dal napja ötletgazdája és művészeti vezetője. Augusztus 7-én és 9-én kísérőprogramokra is várják az érdeklődőket a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában, ahol megnyílik Bari Janó festőművész kiállítása és kerekasztal-beszélgetéseket is tartanak a szakma jeles képviselőivel a cigány zene és a cigány tánc témájában. A nemzetközi cigány dal napján fellép – a teljesség igénye nélkül – a Romengo és Lakatos Mónika, a MazsiMó-GipsyMó + Lukács Miklós, a Canarro, az EtnoRom + Szalóki Ági és a Parno Graszt is.