A Mindörökké nyár kicsit romantikus hangulatú címe ellenére egy vagány vígjátéknak tűnik, három gyermekkori barátnő nyári kalandjainak története: az elvesztett, mégis megőrzött fiatalságra visszatekintés, amerikai módra. A filmre ugyan augusztus 8-ig várni kell, ám a kedvcsinálókat látva úgy tűnik, a humoros jelenetek és a kötelező szerelmi szál mellett némi tanulsággal is fog szolgálni.
Bár az már önmagában tanulságos, hogy a 40-es években született főhősnőkkel is leforgatnak egy filmet a tengerentúlon, akik ugyan nagymamakorúak, de van stílusuk, karakterük, és biztosan becsalogatják a nézőket a mozikba. Mind Kathy Bates (Tortúra, Titanic, Anyám nyakán – hogy csak néhány fontosabb filmjét említsük), mind a Woody Allen-klasszikusokból jól ismert Diane Keaton és a Golden Globe-díjas Alfre Woodard is jól szórakozik az előzetesek alapján. Ráadásul ez esetben nem kellett végre egy korábbi sikerfilm kötelezően sokadik folytatásával bíbelődni, sem valószínűtlenül fiatal és tökéletes testű sztárokkal filmet forgatni: épp elég, hogy egy vidám és szerethető filmben bolondozhatnak önfeledten sokunk kedvencei.
A nyári táboros emlékek pedig mindenki számára fontosak, már egy-két régi történet kiváló apropó egy esti baráti találkozóhoz.
A három barátnő sok éve tartó véd- és dacszövetsége a történet szerint nem kopott semmit, hiszen Ginny (Kathy Bates), Mary (Diane Keaton) és Nora (Alfre Woodard) ugyanabban a táborban készül lazítani, ahová diákként jártak, miután sok éve nem találkoztak össze. Érdekes adalék, hogy a forgatás pont egy olyan nyári táborban zajlott, amelyet az 1995-ben készült, Nehézfiúk című filmnél használtak.
Ha már női történet, nem csoda, hogy a rendező is egy nő: Castille Landon, az 1991-es születésű színész-rendező, akinek a nevéhez elsősorban romantikus drámák fűződnek (Miután boldogok leszünk, 2022), de szerepelt a Fear of Rain című thrillerben is. Remélhetőleg a Mindörökké nyárral sikerül egy kellően könnyed és önironikus alkotást illesztenie az eddigiek mellé. Szerencsére a legendás magyar szinkronnal, úgy érezzük, már alapvetően nem lehet hibázni…
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Intercom)
