A mesterséges intelligencia századában a divat(os) mesterségek újrafogalmazása a fenntarthatóság egyik záloga. Ezért a BCEFW számos programján arra keresik a választ, hogy jó vagy nem jó a mesterséges intelligencia (MI) megjelenése a textilipari folyamatokban. Többek között erről osztotta meg gondolatait, tapasztalatait Springer Orsolya és Kustán Melinda a saját projektjén keresztül, amelyek alapja a magyar folk mintakincs. A beszélgetés során egyetértettek abban, hogy lehet, sőt kell egyensúlyt teremteni a technológia és a textilművészet között, hiszen a művészi kézművesek munkájának eredményét megsokszorozza, láthatóságát és hatókörét kitágítja a technológia.
A virtuális ruhatervezés beépül a textilművészek mindennapjaiba?
Springer Orsolya a Matyó szalon kollekciója három darabját hozta el a Mesterség és intelligencia 3.0, avagy flört a technológiával című kiállításra, amelyek az Agrárminisztérium hungarikum-pályázatának támogatásával valósulhattak meg.
Az elkészült ruhadarabok érdekessége, hogy a matyó népművészeti elemeket és népviseletet dolgozta fel, a divat és a hagyomány így egyszerre van jelen.
Mint megtudtuk, a ruhák nemes francia, angol és olasz hernyóselymekből és gyapjúszövetekből készültek. Az időigényes hímzések elkészítésével ötszáz órát dolgozott a textilművész, aki a nagymamájától tanult meg hímezni, ő ismertette meg a kalocsai és matyó mintákkal. Később pedig Londonban tanulta vissza azokat a középkori technikákat, amelyeket ma már csak kevesen, többnyire a muzeológusok ismernek. Springer Orsolya szerint nagyszerű lehetőségeket nyitnak meg a technikai vívmányok, hiszen ma már úgy lehet virtuális ruhákat tervezni, mintha igazi textilruhákat készítenénk. Ennek bizonyítékaként a kollekció többi tervét 3D-s virtuális ruhák formájában vehetjük szemügyre a tárlaton, igazi műalkotások ezek is.
Kustán Melinda, felidézve a díszfüggönyprojekt kezdeteit, elmondta, hogy Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója kereste fel 2018-ban, hogy készítsen a teátrumnak egy új nagyszínpadi díszfüggönyt, amely a Kárpát-medencében élő magyarok összetartozását, egységét szimbolizálja.
Összesen hatvan tájegység népművészete jelenik meg a hatalmas kárpiton, amely a tervek szerint 2025. június 4-re, a nemzeti összetartozás napjára készül el.
A textiltervező iparművész felhívta a figyelmet arra, hogy a géppel és kézzel hímzett díszfüggönyhöz 167 négyzetméter textilt használtak fel, aminek a súlya fél tonna. A kézzel hímzett részeket a Kárpát-medencében élő lelkes asszonyok készítik.
A csodálatos kárpit két sávja megtekinthető a tárlaton, belépve a térbe először ez ragadja meg a figyelmünket a magasban. Ritkán láthatunk ilyet közelről, ahogy a Matyó szalon három darabját is, amelyeket pazar, a végletekig kidolgozott, aprólékos hímzések díszítenek. Ha kissé eltávolodunk ezektől az alkotásoktól, érdemes körbesétálni a termet. Ugyanis a falakon csodálatos, az MI bevonásával készült új mintatervek és egyedi applikációs technikával készült falikárpitok kaptak helyet.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy a két művészt a hímzések kötik össze. Kustán Melinda egy hímző workshopon találkozott először Springer Orsolyával. Ő volt az első, akit felkért a monumentális kárpit hímzésére. A kiállított munkák mindegyikén látszik, hogy a két alkotó szenvedélye a hímzés és az a gazdag népi motívumkincs, amely ezekhez forrásként szolgált. Emellett látszik az is, hogy a befektetett munkaórák és a szaktudás ott van minden egyes öltésben. A jövő motívumainak megtervezésében pedig kétségkívül a mesterséges intelligencia lesz segítségükre.
A tárlat a Deák Palotában tekinthető meg szeptember 1-ig, 10 és 18 óra között.
