– Az emberek fogyasztói szokásai változnak. Mintha mostanában több interjút olvasnánk, mint verset. Miért annyira fontos interjúkat olvasni? – vetette fel a kérdést Viola Szandra a Poétikon e heti adásában. Beszélgetőpartnere, Fehér Enikő úgy vélekedik, hogy igényünk van a tartalmas beszélgetésre, és ez hívhatja életre ezt az igényt. Az írónő Az analóg ember című novelláskötete is egy képzelt interjúval kezdődik, ahol a főszereplő Fekete Izsák csupa olyat mond el, amiről az emberek általában hallgatni szoktak.
Poétikon Fehér Enikővel és Kovács Katáng Ferenccel
– Fekete Izsák egy ilyen nagyon különc figura, aki szereti meghallgatni azokat az embereket, akiket lát, akik aznap nem szóltak senkihez, legyenek ezek idősebb, magányos hölgyek vagy pedig fiatal, krízisben lévő emberek. És az ő különcsége már nagyon hamar megvolt, egy ilyen baráti beszélgetés alkalmával láttunk egy Izsák nevű fickót, egy ilyen huszonéves srácot, aki mindig eltűnt, felbukkant, és csupa feketében volt, és emiatt Fekete Izsáknak kereszteltük, és ez így szájról szájra terjedt a baráti körben – mesélt a novellák alapötletéről Fehér Enikő.
A beszélgetés ezután az egyéni boldogságkeresés témája felé terelődik. Felmerül, hogy a technikai fejlődés, a megváltozott kommunikációs csatornák segítik vagy inkább gátolják az örömérzetet.
„Én Nyugaton éltem, tehát Norvégiában, ahol szinte elsők között érhettük el a személyi számítógépeket, a multimédiális eszközöket. Amiket a hónom alá vettem, vagy vettünk a feleségemmel. Hazajöttünk és oktattuk. Mert akkor még eszköz nem volt.
Mi meghoztuk az interaktív multimédia csodáit. Aztán folytattam Norvégiában. És egyszer csak megcsömörlöttem, abban a pillanatban, ahogy elmentem nyugdíjba. Azóta nincs mobiltelefonom
– idézte fel személyes tapasztalatait Kovács Katáng Ferenc. A közösségi médiában is hódító vintage-trendekről is és a letűnt korokhoz való vonzódásról is szó esett a műsorban:
Nagyon sok kortársam vagy nálam fiatalabb ember van, aki nem okoseszközt vesz, hanem nyomógombos telefont.
Nekem is van otthon lemezjátszóm, de ha hazamegyek, akkor a magnókazettámat is szeretem hallgatni, mert ott vannak a kedvenceim a szüleimnél – sorolta fel az „analóg korszakból” fennmaradt kedves tárgyait Fehér Enikő.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
