Frida Kahlo fotógyűjteményét már közel egymillióan látták, most Ön is megnézheti + fotók

Frida Kahlo egykori otthonában, a ma múzeumként működő híres Kék Házban ötven éven át voltak elzárva a nyilvánosság elől azok a fotográfiák, amelyek október 18-tól a Mai Manó Házban tekinthetők meg. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás hat tematikus egységen keresztül vezet végig a világhírű mexikói festőművész életének különböző korszakain.

A Frida Kahlo fotókiállítás egy részlete a Mai Manó Házban Fotó: Mirkó István

Hetven éve halt meg Frida Kahlo, a XX. századi Mexikó emblematikus nőalakja, akinek kultusza az egész világot meghódította, és akinek életét, művészetét új megvilágításba helyezi az a 241 darab, korábban nem publikált fénykép, amely ezúttal Budapesten látható. Frida Kahlo apja és nagyapja is fényképész volt, és ő maga is különös érdeklődést mutatott a fotográfia iránt. Élete során gondos munkával hatalmas fotógyűjteményt hozott létre, amelyet most hat tematikus egységbe rendezve tekinthetünk meg.

Az egyik felnagyított fotográfián Diego Rivera és Frida Kahlo vörös csóknyoma. Fotó: Mirkó István

Frida Kahlo fotógyűjteménye Budapestre érkezett

Ahogy Perla Labarthe Álvarez, a mexikóvárosi Frida Kahlo Múzeum igazgatója a tárlat sajtóbejárásán elmondta, a festőművész szívéhez nagyon közel álltak ezek a fényképek, amelyek közül némelyiket módosította, átfestette, feldarabolta, a csókja nyomát hagyta rajtuk vagy a gondolatait írta rájuk. Kincsként őrizte ezeket a képeket, amelyek egyben a történelem, a művészet és a természet szuggesztív lenyomatai is voltak számára.

A mintegy hatezer darabból álló fotógyűjtemény – és más személyes tárgyak: néhány rajz, levél, gyógyszerek és ruhák – ötven éven át voltak elzárva Frida Kahlo egykori otthonában, a ma múzeumként működő Kék Házban. A személyes archívum 2003-as megnyitása után az ott fellelt fényképekből válogatott ki 241-et a kiállítás kurátora, Pablo Ortiz Monasterio fotográfus. A 2009-es mexikóvárosi bemutató óta a gyűjteményt húsz városban közel egymillióan látták.

A fényképek mindegyike arról tanúskodik, milyen fontos szerepet játszott a fotográfia Frida Kahlo életében. Apja, a protestáns német származású Guillermo Kahlo 1891-ben vándorolt ki Mexikóba, ahol egy spanyol–indián származású, mélyen vallásos nőt vett feleségül, négy lányuk közül Frida volt a harmadik. Apjától Frida a tudomány, a művészet, és mindenekelőtt a fényképezés szeretetét örökölte. A családtagokról készült fotókkal találkozhatunk a tárlat első, Gyökerek elnevezésű egységében, ahol a csoportképek mellett, amelyek a XIX. század fotográfiai konvencióit a mexikói kultúrára alkalmazzák, kiemelkednek a szüleiről, Matildéről és Guillermóról készült képek. Élete során Guillermo különböző okokból újra és újra készített magáról képeket, a rengeteg fotó pedig nagy hatással volt Fridára, az önarckép erejét bizonyították számára.

A következő egységhez érve a kék színűre festett falrész is megidézi a Casa Azul (Kék Ház) hangulatát. Ebben a szekcióban azok a képek kaptak helyet, amelyek a festőművész otthonában készültek. A fényképeken Frida Kahlo különböző életszakaszaiban jelenik meg. 

Frida már gyerekkorától kezdve gyakran állt modellt apjának, később pedig jelentős fotográfusok is fényképezték. Ezért, ahogy festményeiben is, tudatosan dolgozott egy erőteljes identitás kialakításán, és emiatt sok portréjában fedezhetők fel hasonlóságok, mint az átható tekintete, amellyel egyenesen a fényképezőgépbe néz, vagy a komoly, szinte katonás póz.

Vannak itt ezzel szemben olyan képek is, amelyeken Frida családtagok és barátok társaságában, fesztelenül viselkedve látható a Kék Házban.

A Politika, forradalmak és Diego című szekcióban férjének, Diego Riverának a politikával és technológiával kapcsolatos fényképgyűjteményéből láthatunk néhányat. Az iparról és a kapitalista rendszer technológiai fejlődéséről készült képek éles ellentétben állnak a szocialista vezetők, Lenin, Sztálin, és Trockij portréival és a szocialista köztársaságok mindennapjairól készült fotókkal, amelyeket Diego Rivera 1927-es Oroszországba tartó utazása során szerzett be.

A kiállítás legmegrázóbb része, a Megtört test című egység, amelyben a kínzó fájdalmaktól szenvedő, ágyhoz kötött nő portréi elevenednek meg.

Ám figyelemre méltóak azok a képek, amelyek többségét a magyar származású Nickolas Muray fotózta. Frida nem a higgadtság szobra ezeken a fotográfiákon, hanem érzékien, magát elengedve jelenik meg.

Sokkal felemelőbb a következő szekció, amelyben azok a személyek jelennek meg, akiket Frida szeretett, akik fontos szerepet játszottak életében: legközelebbi barátai, családtagjai, szeretői és mindenekelőtt Diego. Ezek a többé-kevésbé szókimondó fotók azt is megmutatják, hogy Frida olyan érzelmesen viszonyult ezekhez a portrékhoz, mintha azok maguk az emberek lennének.

És itt van az az ismeretlen fotográfus által készített fénykép is, amely Diego Riverát ábrázolja San Ángel-i műtermében 1940 körül. A fotó érdekessége, hogy Frida vörös csókja nyomát fedezhetjük fel rajta, ráadásul a képet felnagyítva is megcsodálhatjuk.

Az utolsó szekció egyfajta összegzése, esszenciája az eddig látottaknak. Olyan fotóművészek portréit láthatjuk, akikkel a festőművész baráti viszonyban volt: Man Ray, Munkácsi Márton, Edward Weston, Brassaï (eredeti nevén Halász Gyula), Tina Modotti, Pierre Verger és Manuel Álvarez Bravo. Az itt bemutatott fotókat azok az egyedi látásmódok teszik különlegessé, amelyekkel az egyes művészek Mexikó kultúrájához, történelméhez és fontos személyiségeihez közelítettek. A fényképeket a készítőik adták Fridának, aki a témákat időnként saját festményeiben is felhasználta, mint tette azt például Munkácsi Márton fekete macskájával.

A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás 2025. január 12-ig tekinthető meg a Mai Manó Ház földszintjén és emeletén.