A következő egységhez érve a kék színűre festett falrész is megidézi a Casa Azul (Kék Ház) hangulatát. Ebben a szekcióban azok a képek kaptak helyet, amelyek a festőművész otthonában készültek. A fényképeken Frida Kahlo különböző életszakaszaiban jelenik meg.
Frida már gyerekkorától kezdve gyakran állt modellt apjának, később pedig jelentős fotográfusok is fényképezték. Ezért, ahogy festményeiben is, tudatosan dolgozott egy erőteljes identitás kialakításán, és emiatt sok portréjában fedezhetők fel hasonlóságok, mint az átható tekintete, amellyel egyenesen a fényképezőgépbe néz, vagy a komoly, szinte katonás póz.
Vannak itt ezzel szemben olyan képek is, amelyeken Frida családtagok és barátok társaságában, fesztelenül viselkedve látható a Kék Házban.
A Politika, forradalmak és Diego című szekcióban férjének, Diego Riverának a politikával és technológiával kapcsolatos fényképgyűjteményéből láthatunk néhányat. Az iparról és a kapitalista rendszer technológiai fejlődéséről készült képek éles ellentétben állnak a szocialista vezetők, Lenin, Sztálin, és Trockij portréival és a szocialista köztársaságok mindennapjairól készült fotókkal, amelyeket Diego Rivera 1927-es Oroszországba tartó utazása során szerzett be.
A kiállítás legmegrázóbb része, a Megtört test című egység, amelyben a kínzó fájdalmaktól szenvedő, ágyhoz kötött nő portréi elevenednek meg.
Ám figyelemre méltóak azok a képek, amelyek többségét a magyar származású Nickolas Muray fotózta. Frida nem a higgadtság szobra ezeken a fotográfiákon, hanem érzékien, magát elengedve jelenik meg.
Sokkal felemelőbb a következő szekció, amelyben azok a személyek jelennek meg, akiket Frida szeretett, akik fontos szerepet játszottak életében: legközelebbi barátai, családtagjai, szeretői és mindenekelőtt Diego. Ezek a többé-kevésbé szókimondó fotók azt is megmutatják, hogy Frida olyan érzelmesen viszonyult ezekhez a portrékhoz, mintha azok maguk az emberek lennének.
És itt van az az ismeretlen fotográfus által készített fénykép is, amely Diego Riverát ábrázolja San Ángel-i műtermében 1940 körül. A fotó érdekessége, hogy Frida vörös csókja nyomát fedezhetjük fel rajta, ráadásul a képet felnagyítva is megcsodálhatjuk.
Az utolsó szekció egyfajta összegzése, esszenciája az eddig látottaknak. Olyan fotóművészek portréit láthatjuk, akikkel a festőművész baráti viszonyban volt: Man Ray, Munkácsi Márton, Edward Weston, Brassaï (eredeti nevén Halász Gyula), Tina Modotti, Pierre Verger és Manuel Álvarez Bravo. Az itt bemutatott fotókat azok az egyedi látásmódok teszik különlegessé, amelyekkel az egyes művészek Mexikó kultúrájához, történelméhez és fontos személyiségeihez közelítettek. A fényképeket a készítőik adták Fridának, aki a témákat időnként saját festményeiben is felhasználta, mint tette azt például Munkácsi Márton fekete macskájával.
A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás 2025. január 12-ig tekinthető meg a Mai Manó Ház földszintjén és emeletén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!