Glatter Miklós néven született 1909. május 5-én Budapesten, és már születésének körülménye is tragikus volt: édesanyja és ikertestvére életébe került. E súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljesen árva lett, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte. A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott. Az irodalom azonban sokkal jobban érdekelte, már kamaszkorától verseket írt, amelyeket eleinte saját nevén publikált, 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven.
Első verseskötetét, a Pogány köszöntőt 1930-ban adták ki, ebben az évben iratkozott be a szegedi egyetem magyar–francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. Az Újmódi pásztorok éneke című 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. Kaffka Margit művészi fejlődése címmel írta meg doktori disszertációját 1934-ben.
Egy évvel később feleségül vette Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak.
Származása miatt nem taníthatott
1935-ben tanári oklevelet szerzett, ám zsidó származása miatt nem jutott katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt!, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése.
Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete a második világháború árnyékában, folyamatos rettegésben telt.
A Tajtékos ég című kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.
A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra. Szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, a tábor kiürítésekor innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében.
A halálmenetben társaival együtt gyalog hajtották nyugat felé, a kegyetlen bánásmód, éhezés miatt már a végelgyengülés határára került, járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én (egyes források szerint 4-én) agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.
Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. 2009-ben Pesten a nevét viselő színház előtt felavatták szobrát, Varga Imre szobrászművész munkáját, egy másik szobra a róla elnevezett újlipótvárosi utca sarkán, egykori lakóházához közel áll, egy irodalmi és egy antirasszista díjat is elneveztek róla.
Felesége, Gyarmati Fanni 2014 februárjában hunyt el, 1935-től 1946-ig írott naplója 2014 decemberében jelent meg. 2016-ban kiadták az Árnyékban éles fény vagy – A Radnóti házaspár fényképei című kötetet, ugyanebben az évben rendezte sajtó alá Bíró-Balogh Tamás a költő dedikációit Könyvvel üzenek néked címmel, 2017-ben pedig a Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I. című gyűjteményt publikálták. 2018-ban Ferencz Győző szerkesztésében ismét megjelent Radnóti Naplója, az 1989-es és 2003-as kiadásokhoz képest részletesebb jegyzetekkel ellátott könyv, amelyet a költő 1934 és 1943 között írt. 2022 óta nevét viseli a 155217 Radnóti kisbolygó is.
Az irodalom számára menedék volt
Korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Prózai írásaiból kiemelkednek kortársairól írott tanulmányai, valamint a Napló, amely értékes alkotáslélektani dokumentum is. Ahogy Hegedűs Géza rámutatott: nála „a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség”.
Hagyományos műfajokat elevenített fel: az episztolát (Levél a hitveshez), a himnuszt (Himnusz a békéről), az ódát (Nem tudhatom…), az eklogát. Lírai képeslapjai, a Razglednicák megrendítő erejű beszámolók életének utolsó hónapjairól, a teljes testi-lelki kiszolgáltatottságról és nyomorúságról.
Csoóri Sándor szavaival „két halál satuja közé szorítva” élt, egész életében hordozta édesanyja és ikertestvére halálát, és készült a sajátjára. A háború által sújtott, kegyetlen világban menedéket és értelmet jelentett számára az irodalom.
A munkaszolgálatok alatt is írt, egészen az utolsó pillanatig. Minden körülmények között, „ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva (…) homályban”, mindenhogyan. Nem próbált elmenekülni sorsa elől, egy pillanatra sem, vállalta a végsőkig. És hitt a hazatérésben, a túlélésben, egészen az utolsó pillanatig, az utolsó Razglednicáig, melyben oly részletesen leírta néhány nappal bekövetkezte előtt saját halálát.
Átsatírozott verssor
Érdekesség, hogy 2018-ban 10 millió forintért kelt el Radnóti Miklós klasszikusának, a Járkálj csak, halálraítélt! című versnek egyetlen fennmaradt kézirata a Központi Antikvárium árverésén. A kézirat azért igazán különleges, mert van benne egy átsatírozott sor. Radnótiról tudjuk, hogy piszkozatot nem őrzött meg. Tehát az alkotói folyamatát nem nagyon lehet reprodukálni, mert minden piszkozatot megsemmisített. Ám e kéziratnak köszönhetően egy halhatatlan mű születésének utolsó mozzanatát ismerheti meg az utókor. Az antikvárium munkatársainak sikerült megfejteniük az átsatírozott verssort, az eredeti verzióban a költő „villannak holnap a kaszák” sort írta, de végül ezt kisatírozta, és megszületett a végleges szöveg: „ejtik árnyuk a vadlibák”.
A vers címét Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós felesége adta, aki naplójában a „legszebb” jelzővel emlegette ezt a művet.
A vers először a mindössze pár kiadást megélt Gondolat című folyóiratban látott napvilágot.
Weöres Sándor ezt írta róla:
Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság.
Halálának nyolcvanadik évfordulójára emlékezve november 7. és 10. között a Magyar Versmondók Egyesülete a Győri Nemzeti Színházban rendezi meg a Radnóti Biennálét, ahol bemutatják Jávori Ferenc Fegya és Lutter Imre Béke, borzalom című Radnóti-verskoncertjét. Csönd ül a szívemen címmel összművészeti nappal tiszteleg életműve előtt a Petőfi Kulturális Ügynökség november 9-én Budapesten. A programban szerepel irodalmi séta, dunai hajózás, kiállításmegnyitó, kötetbemutató és koncertszínházi előadás.
