Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Gregory Peck filmjeit bemutató minisorozatunkban az ötödik helyet egy romantikus mozi, a Római vakáció (Roman Holiday) szerezte meg, a negyedik helyezett egy klasszikus történelmi krimi, A brazíliai fiúk (The Boys from Brazil) című alkotás lett, a dobogó harmadik fokára a Káprázat (Mirage) című krimi lépett fel, az ezüstérmes mozi a Herman Mellville legendás regényéből készült Moby Dick című kalandfilm lett, az aranyérmet pedig a legendás filmdráma, a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) szerezte meg.
1.Ne bántsátok a feketerigót! (1962)
Harper Lee Pulitzer-díjas regényét 1962-ben adaptálták filmre, és a mű azóta is az amerikai filmművészet egyik kiemelkedő alkotása. Az eredeti angol cím To Kill a Mockingbird. A filmet Robert Mulligan rendezte, a forgatókönyvet Horton Foote írta. A film a regényhez hűen mutatja be az 1930-as évek alabamai társadalmi feszültségeit, a rasszizmust, az előítéleteket és az ártatlanság elvesztését. A főbb szerepekben Gregory Peck és Mary Badham látható. Robert Duvall, William Windom és Alice Ghostley is ezzel a filmmel debütált a mozivásznon.
Az Amerikai Egyesült Államokban 1962. december 25-én bemutatott film hatalmas kritikai és bevételi sikert aratott. Nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből hármat meg is nyert, köztük a legjobb férfi főszereplő, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb látványtervezés kategóriát. Gregory Peck ikonikus alakítása az erkölcsi bátorság megtestesítőjévé vált. A filmet gyakran emlegetik az egyik legjobb könyvadaptációként. Az Amerikai Filmintézet 2003-ban a Gregory Peck által megformált Atticus Finchet a legnagyobb filmes hősnek nevezte. A mozi zenéjét Elmer Bernstein szerezte, aki finom és érzelmes dallamokkal emelte ki a történet drámaiságát és az ártatlanság elvesztését. A zene szinte külön szereplőként működik, amely mélyebb rétegeket ad a film érzelmi üzenetéhez.
A film megjelenésekor, 1962-ben, az Egyesült Államokban még zajlott a polgárjogi mozgalom, és a film erős társadalmi üzenetet közvetített a rasszizmus és igazságtalanság ellen. Ahogy ez a mozi nyúlt a rasszizmus kérdéséhez, az példaértékű. Sajnos mára a woke, a BLM és egyéb liberális agymenések pont az ellenkező hatást váltották ki az emberekből. A film számos ikonikus monológot tartalmaz, különösen Atticus védőbeszédét a bíróságon. Érdemes felidézni egy híres mondatot belőle:
De vannak olyan helyek, ahol minden ember egyenlő – a bíróság az egyik ilyen hely.
1995-ben a filmet az Egyesült Államok Nemzeti Filmregisztere beválasztotta a kulturális, történelmi és esztétikai jelentőségű filmek közé, illetve az Amerikai Filmintézet több toplistáján is szerepeltetik, például a 100 legjobb amerikai film között.
Történet
Az amerikai „forró” Dél: Alabama állam az 1930-as években. Dúl a fajgyűlölet, így amikor az egyik városkában megerőszakolnak egy fiatal fehér nőt, szinte mindenki szentül hiszi, hogy csakis egy fekete lehet a tettes. A helyi rendőrség hamar ki is pécéz egy megfelelő gyanúsítottat, a tagbaszakadt Tom Robinsont többen is látták a bűntény közelében.
Ebben a környezetben a színes bőrű Robinson esélyei a felmentésre szinte a nullával egyenlők, nem vitás, hogy a bíróság gyorsított menetben ítéli majd halálra, hacsak a felbőszült tömeg már annak előtte meg nem lincseli. A város köztiszteletben álló, minden ízében tisztességes ügyvédje, Atticus Finch közmegdöbbenésre vállalja Robinson védelmét – tudván, hogy ez a döntés egész pályafutása végét jelentheti – olvasható a film ajánlójában.
Szereplők
Gregory Peck (Atticus Finch) – karrierje egyik legikonikusabb szerepét játszotta el. Olyannyira azonosult a karakterrel, hogy Harper Lee, a regény szerzője, róla mintázta Atticus Finchet, amikor később rajongói kérdéseire válaszolt.
Mary Badham (Scout) – mindössze tízéves volt a szerepe idején, és ezért az alakításért Oscar-jelölést kapott, ezzel a legfiatalabb jelöltek egyike lett a történelemben.
Robert Duvall (Boo Radley) – Boo Radley karaktere rejtélyes és ijesztő, de a film végén kulcsfontosságú szerepet kap. Ez volt Robert Duvall első filmszerepe, és lenyűgöző módon szavak nélkül is erőteljesen alakította a figurát.
Érdekességek
Harper Lee, a regény szerzője, annyira elismerte Peck alakítását, hogy édesapjának zsebóráját ajándékozta neki a forgatás után. A bírósági jelenetekhez felépítettek egy hatalmas díszletet, amely élethű másolata volt egy valós alabamai bíróság belsejének. A hitelesség érdekében minden részletet gondosan kidolgoztak.
Az esküdtek padján valódi alabamai lakosokat használtak statisztaként. Bár a színes film már elérhető volt, tudatosan választották a fekete-fehér formátumot, hogy hangsúlyozzák a történet komor és történelmi jellegét. Ez a választás tovább növelte a film autentikusságát. A forgatás során Robert Duvall karakterét, Boo Radley-t rejtély övezte. Az alkotók szándékosan nem mutatták meg őt a gyerekszínészeknek a forgatás bizonyos szakaszai alatt, hogy a találkozás jelenete hitelesebben adja vissza a karakter körüli misztikumot.
Összegzés
A Ne bántsátok a feketerigót! egy időtlen klasszikus, amelyet mindenkinek érdemes megnéznie, aki érdeklődik az emberi jogok, az igazságosság és az erkölcsi bátorság kérdései iránt. A film nemcsak Harper Lee világhírű regényének hű adaptációja, hanem erőteljes üzenetet közvetít a rasszizmus és az előítéletek romboló hatásáról. Méghozzá korrekt módon, nem úgy, ahogy azt manapság teszi Hollywood.
Érzelmekkel teli a történet és lenyűgözőek a zseniális színészi alakítások. Az irodalmi művek és filmtörténeti alkotások rajongóinak kötelező darab.
Idővonal: a Ne bántsátok a feketerigót! című filmet 1962-ben mutatták be, abban az évben, amikor John F. Kennedy kormánya meghirdette a Kuba elleni gazdasági embargót – havannai szóhasználattal: a blokádot; John Glenn amerikai űrhajós a Friendship 7 fedélzetén háromszor megkerüli a Földet; Franciaország elismerte Algéria függetlenségét; Párizs közelében OAS-fegyveresek Bastien-Thiry alezredes vezetésével merényletet követnek elDe Gaulle tábornok-elnök ellen, sikertelenül; az 1962-es, chilei labdarúgó-vb-t Brazília nyerte, miután a döntőben 3-1 arányban legyőzte Csehszlovákia csapatát. (Forrás: Wikipédia)
A Gregory Peck filmjeit bemutató sorozatunk véget ért. A jövő héten egy exkluzív toplistával érkezünk, kiderül, olvasóink melyik moziról írt cikket tartották a legizgalmasabbnak.
Borítókép: Gregory Peck (Atticus Finch) és Brock Peters (Tom Robinson) a tárgyalóteremben (Fotó: InterCom)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.