A kapunyitási pánik egyre gyakoribb a fiatal felnőttek körében, főleg a 18–25 éves korosztálynál figyelhető meg, és a legfőbb jellemzője az egy hónapnál tovább fennálló, fokozott stresszállapot. Úgy gondolom, hogy ennél aktuálisabb témával nem is indíthattál volna fiatal szerzőként, hiszen a legjobb, hogyha egy szintén fiatal valaki beszél erről a jelenségről, ami azért nem volt meg mindig, mert, hogyha jól sejtem az utóbbi években, vagy talán leginkább az utóbbi tíz évben vált jellemzővé
– vezette fel a Magyar Nemzet Videa-csatornáján elérhető adás témáját Viola Szandra. Ezután a műsorvezető személyes tapasztalatairól faggatta Nagy Milán Lászlót.
Ugyanezeket a tüneteket érzékeltem magamon, mihelyt elkezdtem egyetemre járni. És ez a helyzet több hónapig tartott, csak nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán eljutottam oda, hogy írjunk. Akkor már a fióknak egy ideje írtam, de felvettek az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára, szépírói szakra, és akkor elindult egy tudatosabb művelése ennek a tevékenységnek, és az íráson keresztül ismertem fel egy csomó mindent, ami később így meg is oldódott bennem
– idézte fel a kezdeteket Nagy Milán László.
Többek között ennek az önismereti munkának az eredményeképpen született meg a szerző Kapunyitási pánik című verseskötete.
Nagy Milán László szerint nagy segítség az, hogy erről az állapotról egyre többet beszélünk, így a megoldás is hamarabb megtalálható. Véleménye szerint azonban romantizálni sem kell ezt a „betegséget”.
Régen azért voltak beavatási rituálék a közösségekben, amelyek segítették megélni, átélni ezt a nagy átváltozást, ami az élet számos területét érinti. A másik pedig, hogy ugye nem ennyire digitális, globális világban éltünk, tehát viszonylag kijelölt úton kellett a fiataloknak haladni, most pedig szerintem pont ez a nagy nyomás, hogy akkor mit választunk, jól döntöttünk-e?
– kereste tovább a fiatalokban dúló feszültségek kiváltó okait Viola Szandra.
„Abszolút felfokozott világban élünk, ahol óriási szabadságot élvezünk, de pont ez a szabadság, ami megbéklyóz közben minket, hogy hová lépjünk, hiszen annyi alternatíva van. És én sem voltam tisztában még azzal 18 évesen, hogy akkor mi leszek, ha nagy leszek” – emlékezett vissza néhány évvel ezelőtti énjére a költő.
Ezután Nagy Milán László és Viola Szandra arra a konszenzusra jutottak, hogy a benső motivációk megtalálása segíthet abban, hogy a felnőtt korral járó felelősséget ne traumaként élje meg az ember.
„Mindez először otthonossá teszi a felnőtt létet, aztán pedig könnyen át tud fordulni, néhány év, vagy akár egy évtized alatt viszont unalmassá válik az a belakott világ vagy belakott tér. Úgyhogy ezzel kapcsolatban pedig a Víziszony című versednek egy sorát idézném »hiányzik, hogy idegen legyek valahol«” – mutatta meg a jelenség másik oldalát a műsorvezető. A kapuzárási pánik után következő válság a hétköznapok szürkeségéből ered majd? – érdeklődött tovább.
Nagyon szeretek utazni, az a nagy tervem, hogy majd nekiindulok egyszer a világnak, és éppen ahol járok, ott írni fogok az ottani kultúráról, tapasztalataimról. Ez biztos, hogy ha a Jóisten is segít ebben, akkor ezt végig fogom vinni, mert ilyenkor mindig újraértelmezem magam, ha idegen helyen vagyok, akkor szinte felfrissülök, és érzem, ahogy a sejtjeim így fiatalodnak, és újra zsizsegek
– mesélt arról Nagy Milán László, szerinte mi a legegyszerűbb megoldás abban az esetben, ha kezdenek egyhangúvá válni a hétköznapok.
„Úgy látom, hogy a mai 20-as, 30-as generációnak kiemelten fontos szerepet tölt be életében az utazás. Te is így látod? Mi lehet ennek az oka?” – érdeklődött a műsorvezető.
„Már nincsen vasfüggöny, szabadon járatunk-kelhetünk. Látjuk a médiában, hogy mi lehetne még, mert talán régen ennyi utazási hirdetéssel sem találkoztunk, de ha most egyre rákattintasz, akkor tényleg kitárul a világ. Én főleg Spanyolországot, Tibetet és a Mediterrániumot szeretném alaposabban megismerni” – fogalmazta meg Nagy Milán László utazással kapcsolatos céljait.
A teljes beszélgetés ITT meghallgatható:
