Az összegyűlteknek ezúttal szerencséjük volt, mivel ha vékony felhőzettől szűrve is, de halványan láthatták az előbukkanó napot, míg a korábbi években sokszor bizonyult ünneprontónak a borult égbolt. A tömeg jelentős része végül megvárta a napnyugtát is. A Londontól 123 kilométerre délnyugatra lévő ősi emlékmű helyszínén szombaton brit idő szerint 8.04-kor kelt fel a nap, és nem egészen nyolc órával később, 15.53-kor volt napnyugta.
A téli és a júniusi nyári napforduló köszöntése Stonehenge mellett nem volt mindig olyan békés fesztivál, mint szombaton.
A rendszeres kultikus összejövetelek 1974 júniusában kezdődtek, amikor néhány százan a tiltás ellenére átmásztak a köveket akkor övező drótkerítésen, és többen közülük – a kitoloncolásukat elrendelő bírósági végzéssel is dacolva – hat hónapig, a téli napfordulóig a helyszínen maradtak.
Az 1980-as években rendszeresen zavargások robbantak ki a jeles éjszakákon a tömeg és a rendőrök között. A legsúlyosabb összecsapás 1985-ben volt, amikor tucatnyian szenvedtek súlyos sérüléseket.
A hatóságok akkor 15 évre teljesen betiltották a napfordulós szertartásokat, és 6,5 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az ősi történelmi emlék körül. Az intézkedést csak 2000-ben vonták vissza.
Sokan azok közül, akik évről évre összegyűlnek a legalább ötezer évesnek gondolt, 20-25 tonnás kőtömbökből épített kultikus emlékműnél a napfordulók hajnalán, ezt abban a meggyőződésben teszik, hogy a koncentrikus sziklaköröket egy ősi napimádó szekta építette a téli és a nyári napforduló tiszteletére.
A szakértők ezt a lehetőséget sem zárják ki, de az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy Stonehenge valószínűleg nem egyszeri építkezés eredménye, hanem évszázadokon át folyamatosan bővítették, és biztos, hogy hosszú időn át temetkezési helyszínül és zarándokhelyként is szolgált.
A kultikus sziklakörök felépítésének pontos célja és időpontja mindazonáltal ma sem ismert.
