– Népzenészként és zenei mediátorként ismeri a közönség és a szakma. Beavatna, hogy az utóbbi mit takar?

Hogyan lehet a zene szeretetét átadni?
– Mindig is a zene, a különböző országok kultúrája és az idegen nyelvek érdekeltek. Franciául és angolul beszélek, de tanulom a szlovén és a szlovák nyelvet, valamint az egyetem alatt olaszul is tanultam. Egy nyelvet sem tud senki úgy beszélni, mint az anyanyelvét. Egy ország kultúráját azonban úgy lehet igazán megismerni, ha beszéljük a nyelvét. Francia tagozatos bölcsész voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, de tudtam, hogy a zenében is ki szeretnék teljesedni. Rátaláltam Párizsban, a Sorbonne zenei mediátor mesterképzésre, amelyre sikeresen felvételiztem, majd el is végeztem. Ez a képzés azért volt unikális, mert elméleti és gyakorlati volt egyben. Iskolai osztályokat és filharmonikus zenekarokat látogattunk meg, és közösen azon dolgoztunk, hogyan lehet a zene ismeretét, szeretetét átadni a gyerekeknek és a felnőtteknek.
– Ez adta az ötletet a Népi hang-színek gyerekeknek szánt négy évszakos dalos kifestőfüzet-sorozathoz, amely országszerte nagy sikert aratott az elmúlt években?
– Rengeteg inspirációt kaptam a Párizsban töltött két év alatt. Szerettem volna két művészeti ágat összekapcsolni, ám itthon még nem volt divatja annak 2017-ben, hogy a zenét és a népviseleteket, rajzot összefűzzük.
Megálmodtam egy dalos színezőkönyvet, amely már óvodás kortól a gyerekek komplex művészeti nevelését szolgálja, így a színezés mellett észrevétlenül tanulhatják meg a kisgyerekek az adott népdalt.
Ezeket a színező munkafüzeteket pedagógusoknak és három éves kortól tíz éves korig ajánlom gyerekeknek. Egyfajta népművelés ez számomra.
– A Laposa Julcsi & Band idén megjelent első lemezével országszerte és határon túl is koncerteztek. Mi inspirálta a Tudod-e édesem... című albumot és milyen dalokat hallhatunk rajta?
– Sebestyén Márta hatására kezdtem nemcsak magyarul, hanem más nyelveken is népdalokat énekelni. Ha külföldön elénekeltem például egy lengyel népdalt, olyan ováció fogadta, mint egy popdalt. Tizenhat évesen az első népzenei gyűjtőmunkám Szlovéniába, a Muravidékre vezetett, így a délszláv kultúra korán belém ivódott. Emellett a felvidéki férjem révén a szlovák kultúra is a mindennapjaim része.
Az akusztikus és autentikus lemez három év alatt született meg, a személyes érzelmi tapasztalataimról, a szerelem megéléséről és érzelmi hullámairól szól. Minden összeállítás más ezen a harmincnyolc perces anyagon: énekelek szlovák és szlovén nyelven, de a francia hatások is megjelennek egy dalban.
Nagyon színes, lírikus anyag jött létre, amelyen Kubinyi Julcsi népdalénekes barátnőm is közreműködött.