– Népzenészként és zenei mediátorként ismeri a közönség és a szakma. Beavatna, hogy az utóbbi mit takar?
Hogyan lehet a zene szeretetét átadni?
– Mindig is a zene, a különböző országok kultúrája és az idegen nyelvek érdekeltek. Franciául és angolul beszélek, de tanulom a szlovén és a szlovák nyelvet, valamint az egyetem alatt olaszul is tanultam. Egy nyelvet sem tud senki úgy beszélni, mint az anyanyelvét. Egy ország kultúráját azonban úgy lehet igazán megismerni, ha beszéljük a nyelvét. Francia tagozatos bölcsész voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, de tudtam, hogy a zenében is ki szeretnék teljesedni. Rátaláltam Párizsban, a Sorbonne zenei mediátor mesterképzésre, amelyre sikeresen felvételiztem, majd el is végeztem. Ez a képzés azért volt unikális, mert elméleti és gyakorlati volt egyben. Iskolai osztályokat és filharmonikus zenekarokat látogattunk meg, és közösen azon dolgoztunk, hogyan lehet a zene ismeretét, szeretetét átadni a gyerekeknek és a felnőtteknek.
– Ez adta az ötletet a Népi hang-színek gyerekeknek szánt négy évszakos dalos kifestőfüzet-sorozathoz, amely országszerte nagy sikert aratott az elmúlt években?
– Rengeteg inspirációt kaptam a Párizsban töltött két év alatt. Szerettem volna két művészeti ágat összekapcsolni, ám itthon még nem volt divatja annak 2017-ben, hogy a zenét és a népviseleteket, rajzot összefűzzük.
Megálmodtam egy dalos színezőkönyvet, amely már óvodás kortól a gyerekek komplex művészeti nevelését szolgálja, így a színezés mellett észrevétlenül tanulhatják meg a kisgyerekek az adott népdalt.
Ezeket a színező munkafüzeteket pedagógusoknak és három éves kortól tíz éves korig ajánlom gyerekeknek. Egyfajta népművelés ez számomra.
– A Laposa Julcsi & Band idén megjelent első lemezével országszerte és határon túl is koncerteztek. Mi inspirálta a Tudod-e édesem... című albumot és milyen dalokat hallhatunk rajta?
– Sebestyén Márta hatására kezdtem nemcsak magyarul, hanem más nyelveken is népdalokat énekelni. Ha külföldön elénekeltem például egy lengyel népdalt, olyan ováció fogadta, mint egy popdalt. Tizenhat évesen az első népzenei gyűjtőmunkám Szlovéniába, a Muravidékre vezetett, így a délszláv kultúra korán belém ivódott. Emellett a felvidéki férjem révén a szlovák kultúra is a mindennapjaim része.
Az akusztikus és autentikus lemez három év alatt született meg, a személyes érzelmi tapasztalataimról, a szerelem megéléséről és érzelmi hullámairól szól. Minden összeállítás más ezen a harmincnyolc perces anyagon: énekelek szlovák és szlovén nyelven, de a francia hatások is megjelennek egy dalban.
Nagyon színes, lírikus anyag jött létre, amelyen Kubinyi Julcsi népdalénekes barátnőm is közreműködött.
– Mozgalmas évet tudhat maga mögött. Mit tart az idei évben a karrierje legfontosabb pillanatának?
– Érdekes, de nem a zenéhez kötődik az év legfontosabb momentuma. Három évet töltöttem a magyar közigazgatásban, ebből kiemelném a Kulturális és Innovációs Minisztérium Diplomáciai Stratégiáért Felelős Osztályt, amit lehetőségem volt vezetni, de novembertől már nem dolgozom ott.
Továbbra is elhivatottságot érzek az iránt, hogy a magyar kultúrát bürokratikus szinteken képviseljem a jövőben, azonban most fontos feladatom van művészként máshol.
A döntésemhez a végső löketet Miklósa Erika opera-énekesnő adta, aki a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán elindított egy posztgraduális előadóművész és zenepedagógus képzést, amire meghívott engem is. Így az osztályvezetői pozícióból felállva ismét egyetemi hallgató lettem, ami erős váltás, de úgy gondolom, hogy ez a fajta utazás, tudás még szükséges a személyiségfejlődésemhez, hogy itthon művészként helyt tudjak állni a kulturális piacon és zenei mediátorként többet tudjak adni a közönségnek, a társadalomnak. Ezt a hívást most sokkal erősebbnek éreztem, mint azt, hogy diplomáciai feladatot teljesítsek külföldön. Ez még várat magára.
– Az ünnepeket hogyan töltötte-tölti?
– December 13-án Dunaszerdahelyen adtuk az utolsó gyerekkoncertünket idén és a 2025-ös évet január 10-e után kezdjük. Majdnem egy hónapot pihenünk, lelkileg töltődünk, elcsendesedünk.
A karácsonyi ünnepeket az én családomnál töltöttük Zalában, míg az év utolsó napjain a férjem családját látogatjuk meg Felvidéken.
A karácsonyi menü nálunk tradicionális magyar ételekből állt: töltött káposzta, hal és bejgli volt terítéken. Szenteste a nyolcvanhat éves nagymamámmal közösen díszítettük fel a karácsonyfánkat, miközben a Mennyből az angyalt énekeltük. Szilveszterkor Felvidékre utazunk, ahol újévkor malacsült és lencse készül, valamint különféle hidegtálak. Az új év első napjain pedig elvonulunk a Magas-Tátrába a férjemmel, hogy gyönyörű havas tájat lássunk.
– A 2025-ös évben mire szeretne leginkább fókuszálni?
– A Filharmónia Magyarországgal együttműködve ifjúsági koncerteket adunk. Olyan élménypedagógiai koncertek ezek, amelyek feltöltenek minket és a gyerekeket is. A népi dalos kifestőfüzet-sorozat folytatását tervezem. A pedagógusok képzésében is szeretnék részt venni. Szeretném jó zenére nevelni és tanítani őket. Háromszázezer összegyűjtött népdalunk van a Kárpát-medencében, amiből rengeteg a népi gyerekjáték és gyerekdal, így bőven van miből válogatni. Emellett a KvintEsszencia Mesteriskolában elkezdett tanulmányaimra szeretnék koncentrálni. Mindez egyfajta misszió számomra.
