„Szeretném jó zenére nevelni és tanítani a társadalmat” – Laposa Julcsi missziója

– Ha külföldön elénekeltem például egy lengyel népdalt, olyan ováció fogadta, mint egy popdalt – mondta lapunknak Laposa Julcsi. A népzenésszel, zenei mediátorral egyebek mellett arról beszélgettünk, milyen tapasztalatokat szerzett külföldön, hogyan állt össze idén megjelent új lemezük anyaga, de arról is kérdeztük, hogy az ünnepek hogyan teltek-telnek.

Laposa Julcsi népzenész, zenei mediátor Fotó: Mirkó István

– Mozgalmas évet tudhat maga mögött. Mit tart az idei évben a karrierje legfontosabb pillanatának?

– Érdekes, de nem a zenéhez kötődik az év legfontosabb momentuma. Három évet töltöttem a magyar közigazgatásban, ebből kiemelném a Kulturális és Innovációs Minisztérium Diplomáciai Stratégiáért Felelős Osztályt, amit lehetőségem volt vezetni, de novembertől már nem dolgozom ott.

Továbbra is elhivatottságot érzek az iránt, hogy a magyar kultúrát bürokratikus szinteken képviseljem a jövőben, azonban most fontos feladatom van művészként máshol.

A döntésemhez a végső löketet Miklósa Erika opera-énekesnő adta, aki a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán elindított egy posztgraduális előadóművész és zenepedagógus képzést, amire meghívott engem is. Így az osztályvezetői pozícióból felállva ismét egyetemi hallgató lettem, ami erős váltás, de úgy gondolom, hogy ez a fajta utazás, tudás még szükséges a személyiségfejlődésemhez, hogy itthon művészként helyt tudjak állni a kulturális piacon és zenei mediátorként többet tudjak adni a közönségnek, a társadalomnak. Ezt a hívást most sokkal erősebbnek éreztem, mint azt, hogy diplomáciai feladatot teljesítsek külföldön. Ez még várat magára.

Laposa Julcsi Párizsban, a Sorbonne zenei mediátor mesterképzésén végzett, jelenleg a KvintEsszencia Mesteriskolában tanul. Fotó: Mirkó István

– Az ünnepeket hogyan töltötte-tölti?

– December 13-án Dunaszerdahelyen adtuk az utolsó gyerekkoncertünket idén és a 2025-ös évet január 10-e után kezdjük. Majdnem egy hónapot pihenünk, lelkileg töltődünk, elcsendesedünk.

A karácsonyi ünnepeket az én családomnál töltöttük Zalában, míg az év utolsó napjain a férjem családját látogatjuk meg Felvidéken.

A karácsonyi menü nálunk tradicionális magyar ételekből állt: töltött káposzta, hal és bejgli volt terítéken. Szenteste a nyolcvanhat éves nagymamámmal közösen díszítettük fel a karácsonyfánkat, miközben a Mennyből az angyalt énekeltük. Szilveszterkor Felvidékre utazunk, ahol újévkor malacsült és lencse készül, valamint különféle hidegtálak. Az új év első napjain pedig elvonulunk a Magas-Tátrába a férjemmel, hogy gyönyörű havas tájat lássunk.

– A 2025-ös évben mire szeretne leginkább fókuszálni?

– A Filharmónia Magyarországgal együttműködve ifjúsági koncerteket adunk. Olyan élménypedagógiai koncertek ezek, amelyek feltöltenek minket és a gyerekeket is. A népi dalos kifestőfüzet-sorozat folytatását tervezem. A pedagógusok képzésében is szeretnék részt venni. Szeretném jó zenére nevelni és tanítani őket. Háromszázezer összegyűjtött népdalunk van a Kárpát-medencében, amiből rengeteg a népi gyerekjáték és gyerekdal, így bőven van miből válogatni. Emellett a KvintEsszencia Mesteriskolában elkezdett tanulmányaimra szeretnék koncentrálni. Mindez egyfajta misszió számomra.