Az előadás keserédesen, jelenetről jelenetre tárja a nézők elé az emberi magány mélységeit. Liselotte, az egyedülálló nő számára a partnerkeresés az egyetlen, emberhez méltó válasz a magány ellen. Próbálkozásai azonban teljes kiábrándultságba taszítják őt, mert mind a hat udvarlójával kudarcot vall: úgy tűnik, mintha így lenne eleve elrendelve. A történet ismétlődő mozzanatát az író ízlésesen szerkesztett, de mégiscsak szerencsétlen szituációkkal, vagyis a potenciális férjjelöltek halálával szimbolizálja.
A magány mélységei
Liselotte kálváriájának látszólagos banalitása, a találkozások groteszk ábrázolása igazán mély dimenziót ad a témának, amelyben a komikum egyre sűrűsödő érzelmeket kelt a nézőkben, a tragikum pedig nevetésre készteti a közönséget.
A groteszkből fakadó furcsa szánalom ugyanakkor izgalommal teli, szurkoló attitűdre buzdít. A mű egy kedves és érzékeny nőről és hat különböző férfiról szól, akik saját problémáikba burkolózva élik mindennapjaikat, és észre sem veszik Liselottét, hiszen mindannyian leginkább önmagukkal foglalkoznak. Ennek hozadéka, hogy az őszinte, egymást megérteni akaró, egymást elfogadó és támogatói viszony, amelyet igaz szerelemnek is nevezhetünk, sohasem jöhet létre Liselotte és az egyes férfiak között.
Gaál Attila Csaba rendezői koncepciója a reményre helyezi a fókuszt: az előadás fontos gondolata, hogy ha az egyén lemond önző, individualista gondolkodásmódjáról, akkor létrejöhet a szellemi, lelki és testi kapcsolódás két ember között. Liselottének végső elkeseredésében Isten mégis megragadja a kezét és felemeli még egyszer utoljára, hogy egy láthatatlan, de jól érzékelhető ölelést nyújtson számára. A produkció el nem múló érvényességgel tárja elénk saját jelenünket: kósza bolyongásunk hedonista életmódunk ösvényein, a szakmai siker hajszolása, vagyontárgyaink szüntelen gyarapítása nem nyújthat kielégülést legalapvetőbb emberi szükségletünk, vagyis érzelmi életünk kiteljesedésére.
Gaál Attila Csaba színművész, rendező, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja, a Déryné Program Barangoló Alprogramjának támogatott színházi alkotója 2008-ban az Újszínház Stúdiójában tanult színészetet, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pedig matematikát. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen színészként és rendezőként folytatott felsőfokú tanulmányokat, mindkét szakon 2017-ben diplomázott. Színpadra lépett a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban és Nagyváradon a Szigligeti Színházban, illetve az erdélyi magyar színházi élet egyik legizgalmasabb színházi alkotóműhelyében, a Yorick Stúdióban.
2016-ban megálmodója és főszervezője volt a MASZIDI-nek, vagyis a Magyar Színházi Diáktalálkozónak, amely a kolozsvári, a kaposvári, a budapesti, az újvidéki és a marosvásárhelyi színművész szakos diákok találkozója. 2020-ban megszervezte a Fiatalok Szabadtéri Színpada (FISSZ FESZT) összművészeti programsorozatot: a minden évben jelentős számú látogatót vonzó, nagy sikerű eseményt nyaranta Dunakeszin rendezik meg.
2021-ben Deák Attila belsőépítésszel, mecénással közösen megalapították az Epika Kulturális és Művészeti Alapítványt. 2017-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja. 2019-ben elnyerte a Magyar Teátrumi Nyári Fesztivál fődíját, a Legjobb Férfi Főszereplő kategóriában. 2021-ben megkapta első filmszerepét az Emma és a Halálfejes Lepke című szlovák-magyar-cseh-osztrák koprodukcióban Iveta Grófová rendezésében, amelyet 2024-ben neveztek Oscar-díjra. Gaál Attila Csaba a széles körű elismertségnek örvendő moziban a magyar kollégák mellett Mílán Ondrikkal, Florentin Groll-lal és Alexander E. Fennonnal együtt látható.
A szerteágazó érdeklődéssel és tevékenységgel bíró színházi alkotó mindemellett az iskolás korosztálynak szólóan, tantermi kamara előadásként megrendezte az ország első cirkuszoperáját, amely a prózai színház, az újcirkusz és az opera műfajának az ötvözése.
A Pál utcai fiúk, az Úri muri, A helység kalapácsa, valamint a Csongor és Tünde című ikonikus művekből inspirálódott előadást eddig közel hetvenszer láthatták a vidéki középiskolások. A rendkívül kedvező fogadtatás után elkészültek a hasonló jellegű produkciók: a Tóték és a Liliom.
