2015-öt írtunk, azaz távol voltunk még a legnagyszabásúbb Marvel-filmtől, a Végjátékoktól, mégis sokaknak már a könyökén jöttek ki a fél hollywoodi stúdiórendszert leuraló, végtelenül steril, futószalagon gyártott, tök egyforma szuperhősetapok. Aztán a Daredevil felkavarta az állóvizet, rögtön az első részben egy karaktert egy kocsiajtóval fejeztek le, de nem csupán az erőszak, hanem az éjfekete hangulat miatt is egyből sokan a megváltást éreztük: végre valami vérbő képregénysztorit kapunk; szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

A Netflix nem a biztonsági játékra törekedett, előrántott egy olyan Marvel-figurát, akit kevesebben ismertek korábban és akik mégis, azoknak számára is hendikeppel indult a Ben Affleck-féle félresikerült adaptáció miatt. És az alkotók nem hogy nem akartak megfelelni a mozikban vetített hasonló produkciók családbarát stílusának, hanem A sötét lovag végtelenül komor hangulatában egy felnőttek számára is élvezhető, a maga világában kifejezetten realista, drámai történettel álltak elő. Nem szántak egy egész évadot a címszerelő eredetsztorijára, hamar felvázolták kiről is van szó: egy ügyvédről, aki gyerekkorában elveszítette a látását, az összes többi érzékszerve azonban milliószor pengébben funkcionál, mint bárki másnak, így amikor a hívatása során akadályokba ütközik az igazságszolgáltatás terén, akkor éjjel vörös ördögjelmezben bújva tesz rendet. Charlie Cox tökéletesen formálta meg a törvényesség szürke zónájában tevékenykedő, folyamatosan vívódó férfit, Wilson Fisk Vincent D’Onofrio félelmetes alakításában pedig minden idők egyik legerőteljesebb gonosztevője. A már az elképesztő fizikuma miatt is fenyegető maffiavezér azáltal vált félelmetessé, hogy egyszerre volt rendkívül határozott és tekintélyparancsoló, miközben a lelke mélyén sérült, és ezáltal végtelenül labilis, az érzelmeit és a dühét kontrollálni képtelen bűnöző.
A kettőjük párosát Heath Ledger Jokerével és Christian Bale Batmanjével bátran össze lehetett vetni, a siker nem is maradt el, három évadon keresztül követhettük a csörtéjüket, miközben a Netflix olyan további kevésbé élvonalbeli karakterekre építő hasonló stílusú szériákkal állt elő, a Jessica Jones, a Luke Cage vagy A megtorló. Aztán hiába imádták ezt a megközelítést milliók, a Disney felvásárolta a Marvel jogait, így a Netflixnek le kellett állítania mindegyik sorozatot, az új streamingszolgáltató családbarát ázsiójába pedig nem fértek bele a vérengző és depresszióval küzdő szuperhősök. A rajongók nyomásgyakorlása azonban közel egy évtized alatt sem hagyott alább, így úgy döntöttek, mégiscsak feltámasztják Daredevilt, ráadásul ugyanazokkal a színészekkel és meghagyva annak kendőzetlenségét.