Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője volt a reformkor hajnalán. A 19. század elején Bécs nem engedélyezte állandó magyar színház létrehozását, ellenben minden támogatást megadott a német színjátszásnak. A fővárosból kivonult színészek legjobbjai ekhós szekéren járták az országot, s közöttük volt Déryné is. A történet nyomon követi a nagy magyar színésznő pályáját, sikereit és harcát a nemzeti kultúra terjesztésében, építésében.
A magyar nyelv nagyon fontos volt a reformkorban, ebben mutatkozott meg, hogyan tud magára találni egy nemzet. [...] A színjátszás, a dráma ennek tulajdonképpen a népművelő letéteményese volt.
– kezdi a beszélgetést Csatári Bence. A Déryné azonban nem csak egy átlagos életrajzi film vagy történelmi dráma, ami emléket állít a nemzet fontos szereplőinek, történéseinek, hanem politikai parabola, amely élesen reflektál a korra, amelyben született. A filmet pedig a Rákosi-korszak legborzasztóbb éveiben mutatták be.
Szigethy Gábor kiemelte a rendező, Kalmár László leleményességét, aki a Dérynével már az 50-es évek elején sikeres kísérletet tett arra, hogy miközben a film olyan erős politikai áthallással rendelkezett, amit a korabeli kritika sem mert észrevenni, élvezhető, értelmezhető maradjon.
A legenda erősebb, mint a valóság, a valóságból szinte semmi nem igaz, ami a filmben látszik.
A Déryné csak látszólag szól a vándorszínészetről, a magyar színjátszásról és a német elnyomásról, valójában sokkal drámaibb üzenetet hordoz magában: ruszkik, haza!
– Ez a gondolat, ez az érzelem szó szerint bele van építve a filmbe – mondja Szigethy Gábor, aki rögtön történelmi kontextusba is helyezi a filmet: szinte minden történést párhuzamba lehet állítani a valóság történéseivel, miközben a film rendkívüli önreflexióval beszél saját magáról is: az egyik jelenetben a szereplők azzal a problémával találják szembe magukat, hogy a cenzúra nem enged olyan darabokat játszani, amik a saját korukról szólnak. Katona József erre reagálva ír egy olyan darabot, ami 1222-ben játszódik, II. Endre korában, csak akkor a merániak szipolyozzák ki az országot.
Mert ahogy a Bánk bán nem szólhat nyíltan a németellenességről, úgy a Déryné sem szólhatott nyíltan a szovjet gyarmatosítás elleni tiltakozásról.
A művészettörténész a későbbiekben hangsúlyozza, hogy a Dérynére éppen a körülmények miatt nem lehet klasszikus értelemben vett történelmi filmként tekinteni, inkább csak mesének (Déryné például aligha volt olyan harcos alkat, mint Tolnay Klári megformálásában), előbbi szemmel vizsgálva pedig kifejezetten sok hibát is találhatnánk benne (az egyik jelenetben például éheznek a vándorszínészek, a következőben már egy mulatóban falatoznak, és Déryné is folyamatosan váltogatja a ruháit).
Kalmár László hányatott sorsú alkotó volt, a szocializmusban rendezett harmadik filmjét már be is tiltották, de előtte a Déryné és a Gábor diák is rengeteg nézőt vonzott a moziba: ezek az alkotások a sematikus szocialista filmgyártás üdítő kivételei voltak, melyekben a nézők könnyen saját helyzetükre ismerhettek.
A Déryné szombat este 22 órától lesz látható a Hír TV műsorán, az ismétlés vasárnap 13 órakor lesz, míg a Szélesvásznú történelem aktuális epizódja vasárnap délelőtt 11 órakor.
