A negyedik rész ismét más tömeget és közeget fog közre, itt Jamie családját ismerhetjük meg jobban, ahol felsejlik az ő felelősségük is: Jamie apja (Stephen Graham) például nem bántalmazó szülő, de bántalmazó közegből jött, és ezért a saját érzéseihez sem tud megfelelően kapcsolódni. Az egész epizódot átlengi a kommunikációképtelenség és a kétségbeesett igyekezet, hogy valahogy jobb legyen.
A Kamaszok kiváltotta sokkhatás érthető és valójában üdvözlendő is, de a tetszésemet mégsem sikerült igazán megnyernie, mivel a problémafelvetésen túl többre nem vállalkozik. Ez viszont csak annak érdekes, aki eddig nem vett róla tudomást.
A világ teljesen a feje tetejére állt, de az internet és az okostelefonok csak az utolsó (?) koporsószögek ebben a folyamatban. A sorozat rémült döbbenettel teszi fel a kérdést, hogy hol rontottuk el, mit csináljunk, miközben a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: forduljunk vissza. Lehet, hogy fontosak a márkás ruhák egy kamasznak, de sosem lesz fontosabb, mint a szülők értő figyelme. Az érzelmi elhanyagolást nem válthatjuk ki egy divatos cipővel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!