Ma száztíz éve, 1915. április 20-án született Budapesten Szeleczky Zita színművésznő. Kislányos bájával, finom vonásaival, csilingelő hangjával hamar belopta magát a közönség szívébe. Az 1940-es évek első felének kedvelt filmsztárja volt, rövid hazai karrierjét emlékezetes színpadi és filmes alakítások jegyzik.

Szeleczky Zita karrierje
Ódry Árpád, a Színiakadémia tanára és igazgatója, a jövő nagy drámai színésznőjét látta meg a színinövendék Szeleczky Zitában, és tudatosan a Nemzeti Színház felé terelte. Igazi nagy áttörés volt, amikor Németh László Villámfénynél című drámájában Tímár József partnereként Sata szerepében lépett a Nemzeti színpadára.
Szeleczky Zita szép és kiszámíthatatlan, mint a kor, amelyet reprezentál: az élet áprilisa – írta róla Kálmán Jenő, a Színházi Élet kritikusa.
A színházi sikerekkel párhuzamosan filmes karrierje is meredeken ívelt felfelé. Az országos népszerűséget a Jókai-regények filmes adaptációi hozták meg számára, például a szegény bányászlányból úrinővé vált Evila a Fekete gyémántokban. Filmszerepeinek többségét a középosztálybeli, ártatlan, de kedvesen kacérkodó kislányok alkották.

A Kis Újság 1941-ben megjelent cikkében így írtak a színésznőről:
Olyan hű, olyan büszkeség nélkül való tizenhárom éves kislányként hat, akiben növekvő mivolta ellenére sincs soha semmi vadócság – mindig ott az ifjúság melegsége, csábító édessége, örök nyugalma, hízelgő nyájassága árad szavaiból, amely akkor is bűbájos csengéssé enyhül, ha a legdrámaibb, legheroikusabb szerepet bízza rá Németh Antal.
Szeleczky Zita szükségét érezte annak, hogy a fronton harcoló honvédeknek, hivatása és tehetsége szerinti segítséget, biztatást adjon. Így sebesült katonák kívánsághangversenyein lépett fel, kórházakban látogatta őket. A harctérről honvédeink a neki írt rajongói leveleiket „drága kishúgunk” megszólítással kezdték, így vált a „nemzet kishúgává”. A színművész alig volt harmincéves, amikor sikerei csúcsán, az ellene felhozott koholt vádak miatt távozott az országból. Azokat a filmeket, amelyekben szerepelt, Magyarországon nem lehetett többet a mozikban vetíteni. Az emigrációban keményen kellett küzdenie, hogy művészként érvényesülni tudjon, de előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.