A 6színben mutatták be tavaly decemberben B. Török Fruzsina A köd című drámáját, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti ösztöndíjprogramjának lezárásaként írt. Az író-rendező jó ismerője az emberi sorsoknak, tragédiáknak, néhány éve Polcz Alaine és Sisi életét is színpadra vitte egészen megrendítő feldolgozásban.
A köd felhívja a figyelmünket egy olyan témára, amiről elképesztően keveset beszélünk
A ködöt a Kettőspont Színház fogadta be idén, itt láttuk az előadást, amelynek érdekessége, hogy a tervek szerint a filmrendező szakos hallgatók filmet forgatnak belőle júniusban. A színház sötét terében azonnal a székbe szögezett a darab, egyrészt a témája, másrészt a színészek remek játéka miatt. Bizonyára sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy mi lenne, ha a hozzánk közel állókkal tét nélkül beszélgethetnénk, nem lennének titkok és tabuk.
A köd ebből az alapszituációból indul ki, hiszen csak a tét nélküli beszélgetés képes felszínre hozni az évtizedek óta, mélyen eltemetett családi és egyéni traumákat nagyapa (Kerekes József) és unokája (Mózes András) között. És a tét nélküli beszélgetés képes arra is, hogy kíméletlenül szembesítsen a múlttal, tetteinkkel.
Egy éjjel a nagypapa, Maróti Vilmos lázálmában az ÁVH vallatótisztjének nézi unokáját, Tibort, aki apja halála óta nála lakik, hogy gondját viselje. A különös éjszaka mindkettőjükben mély nyomot hagy, hiszen a felszín alatt rengeteg elfojtott érzés, sérelem, meg nem értés lapul. A demens öregember csapong múlt és jelen között, aztán egyszer csak megnyílik, és szép lassan minden bűnét bevallja. A legnagyobb bűnt épp azok ellen követte el, akiket a legjobban szeret.
A köd című drámának már a címe is sokat sejtető, hiszen köd esetén jelentősen romlanak a látási viszonyok, nem látunk tisztán. Áttételesen itt is épp erről van szó, hiszen amíg a nagypapa eltemeti magában a múltat, addig sem ő, sem unokája nem lát tisztán, nem derülhet ki az igazság, ami felér egy sorscsapással.
B. Török Fruzsina feszesen megírt párbeszédei, az előadás íve, dramaturgiája, a miliő és a hiteles, forrásokon alapuló történelmi háttér azonban oda vezet, hogy mindvégig feszülten figyelünk.
Elhangzanak súlyos mondatok, kiderül a családi titok, az igazság, ami évtizedek óta mázsás súlyként nehezedett mindkettőjükre, így talán gyógyulhatnak majd a sebek.
A köd komoly családi traumát dolgoz fel és egyúttal felhívja a figyelmünket egy olyan témára, amiről elképesztően keveset beszélünk, hogy feldolgozatlan, transzgenerációs traumák minden családban vannak. Ám szembenézni csakis akkor tudunk ezekkel, ha elég bátrak és érettek vagyunk, hogy elviseljük a következményeket.
