Demeter Ervin nemrég megjelent könyve, az Erdélyiség – Egy elszakított nemzetrész művészete nyomvonalán kiállították a kötetben szereplő mesterművek egy részét a debreceni Partium Házban. A páratlan tárlat összeállításában oroszlánrészt vállalt Hajdu László, műgyűjtő, Nagyvárad szerelmese, aki évtizedek óta gyűjti a Szent László városához köthető jelentősebb alkotók festményeit. Több száz képzőművészeti alkotásból álló gyűjteményéből 23 nagyváradi Demeter könyvében is szerepel.
Köréjük válogattak ezúttal olyan jelentős nagyváradi alkotók képeit, mint Balogh István, Bíró I. Géza, Bölöni Vilmos, Fleischer Miklós, Jakobovits Márta, Jakobovits Miklós, Kiss Elek, Kristófi János, László Ákos, Macalik Alfréd, Mottl Román, Ruzicskay György, Szalai József, Tibor Ernő, Tompa Mihály, és Urszinyi Mária.
A Pece-parti Párizs „váradiságát” felmutató kiállítást Majoros László rendezte be.
Az áprilisi megnyitón Vitéz Ferenc költő, irodalomtörténész, főiskolai docens a kiállítás összefüggésében elmondta: Hajdu László négy évtizede folytatja a küzdelmét azért, hogy a nagyváradi alkotókat méltó helyükön kezelje a művészettörténet és a kortárs kritika, így nem az önfelmutatás vágya miatt állítja ki a műveket, hanem a váradi művészetet szolgálja.
Mint fogalmazott:
Hosszan beszélgettünk például Urszinyi Mária műveiről (...), és kiderült, hogy a gyűjtő még az ihlető életeseményt is ismeri. Kik voltak, s milyen szerepet töltöttek be a művész életében a kép szereplői; miért ilyen lett az Esti séta Van Gogh-gal, miért olyan farkasszerűek a lovak a Csaba királyfi a csillagösvényen című festményen. Izgalmas volt a fejtegetés a kép és az alkímia kapcsolatáról a Jakobovits házaspár művein – vonatkozik ez a faktúra szimbolikus anyagaira, az egyedi receptre és a felületből előtörő nonfiguratív rendre.
Vitéz Ferenc kiemelte, Bíró I. Géza – teljes nevén Bíró Iván Géza – kulisszái mögött ott van a színházi díszletek világa és az expresszív feszültséggel teli, többszörösen titokba burkolódzó élet sorsa, tragédiája is.
Kristófi János hagyományos csendéletéről beszélgetve az apró részletek újdonsága vagy a szimbolikus olvasat lehetősége kínált apropót az elidőzésre. „Minden kép története egy-egy novella, s a kapcsolat vele szinte egy-egy esszé vagy hosszabb naplójegyzet!” – hangsúlyozta az irodalomtörténész.
A szakértő az erdélyiség, a nagybányaiság, illetve a váradiság képzőművészeti sajátosságaira is kitért:
Míg a nagybányai az impressziótól jut el a belső küzdelmek kivetítéséig; az erdélyi székely eleve a drámát állítja középpontba, inkább expresszív, szürreális, lázadó és organikus a sorslátomása, ha úgy tetszik, balladai. A nagyváradi pedig – hiszen itt is hat a kifejezésre a szellemi-táji környezet – szimbolikus és szintetizáló, egyszerre Erdély lelkéig visszanyúló s nyugat felé tekintő.
Az Erdélyiség, Váradiság című tárlat 2025. május 10-ig tekinthető meg hétköznapokon 9–17 óra között a debreceni Piac utca 81. alatti Partium Házban.
