A megtekinthető viseletek másik része azonban a dunai svábokat ért gyászról és veszteségről mesél.
1944–45 telén ötvenezer 18 és 35 év közötti nőt hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára, hogy részt vegyenek a háború utáni újjáépítésben. Minden hetedik lány meghalt, soha nem tért haza.
A bánsági Susanne Zauner is belehalt az embertelen munka- és életkörülményekbe, az ő ruháit azonban édesanyja – lévén egyetlen lánygyermeke a családnak – nem bírta elajándékozni, megtartotta emlékbe. Később a kitelepített falubeliek által alapított egyesületnek adományozta, onnan került a DZM-be, majd a budapesti kiállításra.
Vagy földet vettél, vagy ruhát – más nem volt!
– hirdeti a tárlaton olvasható egyik idézet. Ez jól mutatja, hogy bár az utókor számára a viseletek szépsége és a hozzájuk kapcsolódó történetek a fontosabbak, annak idején egy parasztleány és családja a jobb házasság reményében vásárolt drága szövetet, így a magyarországi németek ünnepi viselete az 1930-as években addig nem jellemző gazdagságot mutat, ami a 2026 elejéig látogatható kiállításon is megcsodálható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!