Elhunyt Claudia Cardinale olasz színésznő

Meghalt Claudia Cardinale Arany Oroszlán-díjas, Arany Medve életműdíjas szicíliai származású olasz színésznő, az 1960-as–1970-es évek egyik legnagyobb európai szexszimbóluma. Bár hírnevét jelentős részben külső adottságainak és megjelenésének köszönhette, személyiségével és kiemelkedő jellemábrázoló képességével a kritikusok elismerését is kivívta. Pályafutása során 175 filmet forgatott, leghíresebb szerepeit Federico Fellini 8½ és Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjében játszotta. Claudia Cardinale 87 évesen hunyt el tegnap.

Claudia Cardinale a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmben Forrás: AFP/Collection Christophel

Claudia Cardinale szicíliai család gyermekeként született Tuniszban 1938. április 15-én, francia iskolában tanult. Eredetileg tanárnak készült, de 1957-ben megnyerte az Unitalia-Film által szervezett szépségversenyt Tunéziában, és ez belépőt jelentett számára a filmiparba. A verseny díja egy utazás volt Velencébe, ahol az olasz filmesek azonnal felfigyeltek rá. Kezdetben szinkronizálni kellett őt olasz filmekben, mert francia és szicíliai akcentusa volt. Méltatói kiemelik érzéki tekintetét, szépségét és rekedtes hangját.

Claudia Cardinale 1962-ben (Forrás: Wikipédia)

Claudia Cardinale egy korszak ikonja volt

Claudia Cardinale karrierjének legemlékezetesebb évei az 1960-as években jöttek el: olyan filmekben szerepelt, amelyek máig mérföldkövek az európai filmművészetben: a 8½ Federico Fellini legszemélyesebb alkotásai közé tartozik, amelyben Mastroianni volt a partnere, A párducban pedig Delonnal játszott. Első amerikai filmje A rózsaszín párduc volt. Az 1967-es Ne verj hullámokat!-ban Tony Curtis oldalán tűnt fel, a legjobb hollywoodi filmjének a Szerencsevadászokat tartotta. Az igazi hírnevet Sergio Leonea spagettiwesternje, a Volt egyszer egy Vadnyugat hozta el neki, emellett játszott az Ismeretlen ismerősök, a Rocco és fivérei és A bőr című alkotásokban.

Cardinale olyan ikonokkal szerepelt együtt a vásznon, mint Burt Lancaster, Alain Delon vagy Henry Fonda.

A 1970-es években személyes és szakmai nehézségekkel is küzdött: anyagi gondok, szakítások, valamint olyan konfliktusokkal is szembe kellett néznie a filmes kapcsolataiban, amelyek visszatartották karrierjét. De Cardinale soha nem tűnt el: dolgozott televíziós sorozatokban, európai koprodukciókban, színpadon is, és olyan projektekben vett részt, amelyekben fiatal rendezők is partnerei lettek. Ő volt az, aki félretette a sztár címet, amikor az akadályozta, hogy olyan szerepeket vállaljon, amelyek megfelelnek művészi ambícióinak.

Filmek, amelyekkel beírta magát a filmtörténetbe

Néhány további kiemelt film, amely megmutatta tehetségét különféle stílusokban:

Il bell’Antonio (1960) – Mauro Bolognini rendezésében, ahol Cardinale egy olyan asszonyt alakít, akit szépsége és személyisége tesz emlékezetessé.

The Day of the Owl (1968) – társadalmi dráma, amelyben a szicíliai maffia jelenléte áll a fókuszban, Cardinale alakítása hozzájárult a film súlyához.

Fitzcarraldo (1982, Werner Herzog) – ez már a pályájának későbbi szakasza, de még mindig ragyogó jelenlét jellemezte.

Jelentősége és öröksége

Claudia Cardinale karakterei sokszor nem pusztán szép arcok voltak: erős, mélyen emberi női figurákat alakított, akik belső konfliktusokkal, realitásokkal, veszteségekkel is szembenéznek.

Szabadságérzése, függetlensége, bátorsága példa volt sok nő számára – szakmai és személyes döntéseiben is megfigyelhető ez az attitűd.

Az olasz film virágzásának ikonikus arca volt: a spagettiwestern, a társadalmi drámák, a történelmi filmek mind teret adtak neki, s ő képes volt alkalmazkodni stílusokhoz, rendezői elképzelésekhez, miközben megtartotta saját eleganciáját és személyiségét.

Claudia Cardinale a filmvásznon 175 szereppel gazdagította a filmművészetet, nagy hatással volt a kortárs európai és világszínházi kultúrára.

A színésznő több alkalommal járt hazánkban, 2015-ben megkapta a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját, 2018-ban a 2. Budapesti klasszikusfilm-maraton meghívására érkezett Budapestre, ahol Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjének vetítésén is részt vett. Egy ekkor készült interjúban beszélt arról, hogy legnagyobb filmjeinek rendezői különböző alkotók voltak: 

Visconti rendkívül precízen, komolyan dolgozott, Sergio Leonénál viszont nagyon spontán volt minden, nem ragaszkodott a forgatókönyvhöz

 – idézte fel Claudia Cardinale, hozzátéve, hogy Ennio Morricone zenéje milyen fontos inspirációt jelentett neki a Volt egyszer egy Vadnyugathoz.

Ma is ebből a filmből ismernek a legjobban, bárhová is megyek.

Kedvenc férfi színész partnerei közül Alain Delont, Jean-Paul Belmondót és Marcello Mastroiannit emelte ki, akikkel ráadásul egyaránt négy-négy filmet forgatott. Ám kedvenc rendezőt még nehezebben tudna választani, hiszen annyi nagysággal dolgozhatott együtt Oroszországtól Anglián át Amazóniáig.

Ma nemcsak úgy emlékezünk rá, mint egy nemzedék színész ikonjára, hanem mint valakire, akinek a művészete határokat feszegetett – szépségében, drámáiban, szerepeiben és életútjában egyaránt.

Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter búcsújában úgy fogalmazott, minden idők egyik legnagyobb olasz színésznője távozott.