A trilógia a Felvidéken élők egyéni sorsán keresztül tárja fel a 20. századi közép-európai lét ellentmondásait. Jezsó Ákos érintett, hiszen ősei a Felvidéken éltek, az ottani temetőben nyugszanak. A regény színhelye szűkebb hazájuk, a Csallóköz, onnan telepítették ki nagyszüleit 1946-ban. A család három országba szakadt szét. Ez a múlt inspirálta, hogy megírja történetüket, a Felvidék több mint száz éve tartó folyamatos Trianonját, a mindennapok Trianonját.
Jezsó Ákos családregénye
– Kilenc évvel ezelőtt, 2016 elején vágtam bele e trilógia megírásába.
A trianoni döntéssel szétvágott nemzetünk második legnagyobb, határainkon túlra kényszerített nemzeti közösségének, a felvidéki magyarságnak a XX. századi történetét akartam megírni egy három kötetből álló családregény formájában
– avatott be a szerző. Minden egyes részhez volt két-három éves kutatás, utánanézés, megérés a lelkében. Az első két könyv kronologikus sorrendben megy végig a múltból a jövő felé. – A harmadik könyvnél változtattam a szerkesztési technikán, mert azt gondoltam, hogy azt a drasztikus fogyást, amelyik a szlovákiai felvidéki magyarokat megfelezte, az előző könyvek stílusától eltérő módon akarom értelmezni, de a három könyv egy tudatosan szerkesztett egység – szögezte le.
– Azt gondolom, hogy az embernek a lelke vezérli az agyát, az vezérli a kezét, a billentyűket. Értelemszerűen a lelkem, a belső meggyőződésem kitűnik a könyvből
– válaszolt az inspiráció kérdésére a szerző. – Például leírom, amikor Horthy Miklós bevonul Komáromba. Még Horthy beszédét is kinyomoztam, pontosan úgy írom le a történetet, ahogy volt. Azt a népünnepet, ahogyan készültek az ottani magyarok. Az, hogy mit emelek ki a történelemből, nyilván meghatározó, mutatja a lelkemet is – tette hozzá.
A trilógia főszereplői egy dunaszerdahelyi ikerpár, akik az élet továbbadói. – Ez az ikerpár az én írói fantáziámban az egységes és oszthatatlan magyar nemzetet szimbolizálja. Trianon ezt az ikerpárt vágja ketté. Az egyik átkerül Magyarországra, a másik ott marad Dunaszerdahelyen, a Csallóközben, illetve a gyermekeik és unokáik is.
– Az elszakítottság ténye mellett azt próbálom bemutatni, ahogyan végighömpölyög a 20. század. A harmadik könyvben értelemszerűen már az unokák szerepelnek. Az első könyvnél a világot, Budapestet, Magyarországot a Csallóközből nézik az emberek, hiszen számukra az a világ. Marika, az ikerpár egyik tagja ott marad, a másik tagja, Rózsika, a férje és a gyermekeik átkerülnek a csonka hazába és innentől kezdve innen nézik a dolgokat. Az is egy nagyon érdekes helyzet, amikor az „innen és az onnan nézek” ugyanaz. Például amikor azt írom le, hogyan tekintenek az 1956-os eseményekre a szlovákiai magyarok, akik egy hermetikusan elzárt országhatár túlsó oldalán élnek – hangsúlyozta a szerző. Gazdag forrásanyaggal dolgozott. Segítségére volt, hogy egy történelemkutató intézetnél dolgozott, ahol saját tárház is van. Határon inneni és szlovákiai magyar történészekkel került kapcsolatba, akik segítették munkáját, köztük Popély Gyula professzor.
– A családi legendárium is komoly forrás volt számomra, amit össze kellett gyűjteni. Gyerek voltam, amikor meghaltak a nagyszüleim. Loki kutyáról viszont mindenki hallott a családban.
Hetven évvel ezelőtt a nagyapám kutyája volt, de kitelepítéskor nem engedték át a szlovák határőrök a családdal. Ők a pozsonyi hídon mentek át, a kutya viszont beugrott a Dunába. A szlovák katonák célba lőttek rá, de hála Istennek nem találták el, átúszott és a Duna túloldalán csatlakozott a családomhoz. Az első kötetben az ő története is benne van – mesélte az író.
A könyvnek vegyes fogadtatása van a szerző szerint. Sok pozitív visszajelzést kap, számos író-olvasó találkozóra hívják Szlovákia több városába, de a hivatalos magyar írótársadalomnál egyelőre nincs a könyvnek kellő fogadtatása.
