A szex- és drogfüggő kleptomániás alkoholista, aki felforgatta Angliát – a Sex Pistols gitárosa brutálisan őszintén beszél az életéről

A zenekar amellett, hogy letette a punk alapjait, alig kétéves karrierje során botrányt botrányra halmozott: az együttes útját tömegverekedések, drogtúladagolás, lövöldözés és garázdaság tarkította. Kereken ötven éve alakult az idén újra turnézó Sex Pistols, Steve Jones gitáros és alapítótag pedig a héten töltötte be a hetvenet. A Lonely Boy című életrajzi könyvéből kiderül, komolyan vette a ,,szex, drog és rock ’n’ roll” üzenetét és nyíltan vall a balhékról és arról is, hogy brit munkásosztálybeli gyerekként hogyan csúszott szét az élete. 

Sex Pistols. Fotó: Getty Images/John Mead

Az első szerelmét azonban nem a nők és nem is a pia vagy a kábítószer jelentette, hanem a lopás. És mivel az iskolában folyamatosan csak bukdácsolt, módfelett élvezte, hogy végre valamiben igazán tehetséges. A tolvajláshoz volt egy különleges szuperfegyvere, amit egyszerűen csak a láthatatlanná tévő köpenynek nevez.

A portyáimon a titkos fegyverem mindig is az volt, hogy meggyőztem magam arról, hogy bárhol vagyok is, jogszerűen tartózkodom ott. A Hamleys-ben például nem az eladótérből lopkodtam a vasútmodelleket. Ó, dehogy! Azt a lúzerek csinálják. Én a raktárba surrantam be. Bizarr elképzelés volt, de amíg meggyőzően adtam elő, hogy amit teszek, az teljesen normális, addig mások is simán elhitték

– emlékszik vissza, a játékboltok pedig a kleptomániájának csupán a kezdetét jelentették, hamar emelte a tétet, és ráállt az autólopásra. Többször is megjegyzi a könyvben, hogy manapság, amikor egész London be van kamerázva, már valószínűleg az előtt lekapcsolnák a rendőrök, mielőtt beindítaná a motort, akkoriban viszont olyan szorgosan tulajdonította el a kocsikat, hogy azt még Nicolas Cage is megirigyelte volna a Tolvajtempó című filmben. Aztán maga is megdöbbent, amikor éppen egy ócska robogó miatt kapták el a zsaruk. Javítóintézetbe került, de az ok-okozati összefüggéseket nem fogta fel, így továbbra is sorra lopta a verdákat, akárhányszor kimenőt kapott, de még megdöbbentőbb, hogy bár az intézethez közeli réten a sorban eltulajdonított négykerekűek már halomba álltak, akárcsak egy autótemetőben, mégsem tűnt fel senkinek. 

A Sex Pistols 1977-ben. Forrás: Wikipédia

Kijelenthetjük, hogy kleptomániás voltam? Hát, nem volt olyan nap, hogy ne azzal a gondolattal ébredtem volna, hogy ,,Mit fogok ma elcsenni?” Cseréld fel a tolvajlást az ivással, a betépéssel vagy a szexszel és elég tiszta képet kapsz arról, hogy milyen is ez a függőség. Az a tény, hogy ismeretlenekkel szúrok ki, sosem zavart. Még akkor sem, amikor azon töprengtem, ki lesz aznap a szerencsétlen áldozat

– írja a könyvében az aktuális divatra mindig nagy hangsúlyt helyező Steve Jones, aki hamar rájött arra is, miként tud ruppótlanul az aktuális trendek szerint öltözködni. Csupán egyetlen ruhaboltból nem lopott soha: Malcolm McLaren üzletét tisztelte, mert egyrészt olyan cuccokat árultak ott, amelyek szembementek a trendekkel – de a divatellenesség ugyebár éppen annyira divatos, mint a divat –, másrészt rengeteget lógott az otthonos légkört árasztó boltban, összebarátkozott a tulajdonossal is, aki később a Sex Pistols menedzsere lett. És a zenekar énekese, Johnny Rotten, majd a későbbi basszusgitáros, Sid Vicious is Malcolm ismerősei köréből csatlakozott a bandához.

A zenéléshez persze pénz kell, de Steve Jones nem csupán ruhákat vagy autókat, de hangszereket és technikai felszereléseket is örömmel meglovasított. David Bowie egyik londoni fellépése után megkopasztotta a színpadot, míg a biztonsági őr békésen szundikált az akkor már kiürült koncertteremben, de az egyik legnagyobb bálványát, Rod Stewartot sem kímélte, amikor a városban játszott a korai, Faces nevű bandájával. Utóbbi akció során egyébként egy kabátot is elemelt, amelyről később kiderült, hogy Keith Richardsé.

A Sex Pistols pedig már az első kislemezük után hamar országos visszhangot váltott ki, 1976 decemberében ugyanis egy véletlen szerencsének köszönhetően Bill Grundy rendkívül nézett televíziós műsorában szerepeltek. Eredetileg a Queen lett volna a vendég aznap este, de Freddie Mercurynak egy fogászati beavatkozás miatt le kellett mondani a fellépést, így ők ugrottak be a helyükre. Az erősen ittas műsorvezető jól érzékelhetően már az első percben sem szimpatizált a lázadó fiatalokkal és mások mellett arról faggatta őket, punkként miért fogadtak el egy negyvenezer fontos lemezszerződést. Minél több a pénzünk, annál jobb, felelte Glen Matlock, az együttes akkori basszusgitárosa, mire Steve Jones rákontrázott azzal, hogy

K…rvára el is vertük a teljes összeget!

A műsorvezető ezt követően folyamatosan provokálta őket és azt kérte tőlük, hogy ismételjék meg a trágár megjegyzéseiket, a Sex Pistols tagjainak pedig nem kellett kétszer mondani. Az indulatok a műsor végén szabadultak el, amikor az interjú közben Bill Grundy látványosan kikezdett a zenekarral érkezett Siouxsie Sioux-szal – aki később a Siouxsie and the Banshees énekesnőjeként vált híressé – és Steve Jones élő adásban mások mellett mocskos disznónak, vén kujonnak, rohadt fattyúnak nevezte a műsorvezetőt.

Akkoriban példátlan volt, hogy káromkodások tarkítsanak egy televíziós műsort, a Sex Pistols hírnevének azonban persze jót tett a felháborodás, az alig kétéves karrierjük (noha később időről időre újra összeálltak) során egyébként is botrányt botrányra halmoztak. 

A koncertjeiken a közönség állandóan összeverekedett, az egyik fellépésük alatt egy fiatal lány meg is vakult, miután összetörtek egy üveget az arcán. De az együttes tagjai is kivették a részüket a balhékból, Johnny Rotten énekes gyakran lemászott a színpadról, hogy székeket aprítson szét a nézők között.

De a banda a dalszövegeikkel is kiverte a biztosítékot, különösképpen a nyíltan monarchiaellenes és a királynőt fasisztának tituláló God Save The Queen című számuk. Rájuk is szállt a rendőrség, a média és számos önkormányzati képviselő az Egyesült Királyságban és több koncertjüket közvetlenül a kezdés előtt tiltottak be a turnéjuk során. Az együttes azonban hamar rájött, hogyan cselezheti ki a hatóságokat és olyan álneveken léptek fel, mint Tax Exiles (Adóelkerülők), Special Guest (Különleges vendég), Acne Rabble (Pattanásos csőcselék), The Hamsters (A hörcsögök) vagy A Mystery Band Of International Repute (Rejtélyes nemzetközi hírű zenekar). A rendőrséget sikerült megtéveszteniük, a rajongók pedig vették a kódolt üzenetet és elmentek a koncertjeikre.

A Sex Pistols azt követően indult el a lejtőn, hogy Glen Matlock basszusgitáros kilépett és a helyét Sid Vicious vette át. A rajongók megőrültek a jóképű srácért és a pólójukon viselték az arcképét, az csak együttes tagjait zavarta, hogy az új fiú szinte egyáltalán nem tudott zenélni, a legtöbb lemezfelvételen nem is hallható a játéka. Még nagyobb problémát okozott Sid heroinfüggősége és az olyannyira balhés viselkedése, amelytől már a szintén nem éppen galamblelkű Steve Jonesnál is betelt a pohár.

Hamar tragédiába fordult a Sex Pistols karrierje 

Az első és utolsó amerikai turnéjuk előtt a Warner Brothers hatalmas összeget fizetett, hogy a priuszos bandatagokat egyáltalán beengedjék az Egyesült Államokba, a pénz mellett a kiadó azt is vállalta, hogy a zenekar rendesen fog viselkedni.

Abban bízni, hogy a Sex Pistols nem fog balhézni, kábé olyan, mint egy háromlábú csivavára fogadni, hogy megnyeri a nemzeti nagydíjat. Azaz nem éppen minden idők legjobb befektetése. Az a két vietnámi veterán, akit arra kért fel a kiadó, hogy vigyázzon Sidre, a turné végén valószínűleg azt kívánta, bárcsak újra a dzsungelben harcolhatnának

– emlékezik vissza Steve Jones, majd hozzáteszi: megérkezésükkor egy stáb követte őket és már az első este lefilmezték, ahogyan Sid a hotelszobájában lövöldözik. A Sex Pistols egyébként – hogy szakítson az átlagos zenekarok hagyományaival – úgy döntött, nem lép fel New Yorkban és Los Angelesben, helyette olyan helyszíneken játszottak, mint Texas vagy Atlanta. És nem mindenhol lelkesedtek a zenéjükért, 

nem telt el olyan este, hogy Sid Vicious ne keveredett volna verekedésbe különböző kocsmákban, ráadásul általában a duhajkodás közben össze is törte a basszusgitárját valakinek a fején.

Steve Jonesnál a turné hetedik állomásán el is szakadt a cérna és kiszállt a bandából, az együttes pedig feloszlott, Sid pedig egyirányú jegyet váltott a drogosok poklába.

Nem volt koncert botrányok nélkül. Fotó: Odd Amundsen/Wikipédia

1978-ban be volt lőve, amikor is holtan találták mellette a szintén kábítószerfüggő barátnőjét, Nancy Spungent. Sid nem tagadta, hogy veszekedett a lánnyal előző este, de állítása szerint soha nem akarta bántani, viszont semmire sem emlékezett a történetekből. Ötvenöt napot töltött börtönben, majd a pletykák szerint Mick Jagger névtelenül letette érte az óvadékot. A szintén drogfüggő édesanyja pedig partit szervezett, hogy megünnepeljék a szabadulását és még heroint is szerzett a rácsok mögött akkorra már részben kitisztult fiának. Sid az anyagtól elszokva, egyetlen lövéssel túladagolta és a másvilágra katapultálta magát, mindössze huszonegy évesen.

Ekkorra már Steve Jonesnak is meggyűlt a baja a szerrel és többször közbotrányt okozott, egyszer például állítólag önkívületi állapotban lehugyozta Elvis Presley sírját, de a könyvében ezt utólag sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó.

Sidet soha nem kedvelte igazán, ezért saját bevallása szerint különösebb érzelmet nem váltott ki belőle a halála. Amikor a Rolling Stones újságírója felhívta és értesítette a tragédiáról, csak annyit felelt, hogy így legalább jobban fogynak majd a lemezeik.

Steve Jones a saját elmélete szerint egyébként a lelkében folyamatosan tátongó ürességet próbálta pótolni a drogokkal, a szexszel és a kleptomániával, mindezek pedig a Sex Pistols feloszlása után csak felerősödtek. Az ő sorsa azonban végül happy enddel zárult, bár évtizedekig tartott, de végül leszokott az összes függőségéről. Jelenleg az ismét aktív Sex Pistolsban zenél, amelyben – miután Johnny Rotten visszavonult – most Frank Carter (a Frank Carter and the Rattlesnakes énekese) tölti be a frontemberi posztot. Emellett Los Angelesben vezet egy rádióműsort és olyan rocksztárok vendégeskednek nála, mint Dave Grohl a Foo Fightersből vagy Gene Simmons a Kissből. Elkötelezni magát és családot alapítani azonban azóta is képtelen volt, a nevelőapja által okozott traumát soha nem heverte ki.