A látványvilág is fontos része a játékélménynek: a borító Pozsgay Gyula munkája, amely egyetlen drámai pillanatba sűríti a csata esszenciáját, Hunyadi rohamával és Kapisztrán keresztes hadaival. A tábla a korabeli Nándorfehérvárt ábrázolja, a kártyák gazdagon illusztráltak – a kiadó számára alapelv, hogy vizuálisan is a legmagasabb minőséget nyújtsa.
Hogy miért veszi le valaki újra és újra a polcról a játékot? Lenhardt Balázs szerint épp azért, amiért a történelem sem puszta adat: minden újrajátszás más kihívást hoz. A három nehézségi szint, az eltérő eseménypaklik és a pontozási rendszer folyamatosan új stratégiák kidolgozására ösztönöznek. A győzelem sosem garantált, ahogy 1456-ban sem volt az.
A nándorfehérvári diadal csodaszámba ment, és Európa megmenekülését jelentette; a játék pedig arra emlékeztet, hogy a közösség ereje ma is képes csodákat tenni. Lenhardt Balázs szerint ez a játék hosszú időre szól, ahogy 1456 után is sikerült hetven évig visszatartani a török szultánokat egy Magyarország elleni újabb hadjárattól. Majd csak Mohácsnál dőlt össze a középkori Magyar Királyság, de ez már egy másik történet.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!