Amikor a színház bekopog az iskolába

A Déryné-program KultUp alprogramja egy középiskolásokat célzó színházi nevelési program, amelynek segítségével az ország minden pontján igyekeznek elérni a középiskolásokat. Egy témanapot szerveznek a diákok számára saját iskolájukban, ahol színházi előadások, interaktív műhelyfoglalkozások és kreatív művészeti elemek teszik élményszerűvé a programot. Héjja Gáborral, a Déryné-program KultUp alprogramjának vezetőjével beszélgettünk többek között arról, miért az élmény a kulcs, és hogyan válhat a kultúra hozzáférhetővé ott is, ahol eddig nem volt erre lehetőség.

A helység kalapácsa című előadás is nagy sikert aratott Fotó: Révész Patrik

– Nekünk a diákok és a pedagógusok visszajelzései a legfontosabbak. Eddig közel háromezer diákot és mintegy ezer osztályt kérdeztünk meg, osztályszintű közösségi felmérés keretében. Igyekszünk feldolgozni a gyorsan változó generáció észrevételeit, meglátásait, programelemeket változtattunk vagy vettünk ki ezek alapján. Tényleg az a célunk, és már a kezdetekkor az volt, amikor Kis Domonkos Márkkal megálmodtuk a programot, hogy a közösségi és társas kompetenciák fejlődését, a fiatalok kulturális érdeklődést előre mozdítsuk – emeli ki, rámutatva, hogy a Déryné-program ott erősíti a kulturális jelenlétet, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Elmondása szerint a fókusz így sokszor a községek és kisvárosok iskoláira esik.

 Aki Budapesten vagy egy nagyvárosban él, az választhat a színházak között. Aki egy kis településen él, sokkal nehezebben jut el vagy el sem jut színházba. A KultUp egyik fontos vállalása, hogy olyan településekre is eljut, ahol korábban nem volt színházi nevelés előadás. Ehhez pedig a témanap felépítésének is tudatosnak kell lennie. – Egy ilyen tanítási napon egészséges dinamika szükséges: elmélyült részvételt igénylő TIE foglalkozás (színházi nevelés) után egy kis mozgás, zene, majd másfajta közösségépítő és személyiségfejlesztő program következik. Mi az élményszerzésre, az ezzel kapcsolatos pozitív asszociációkra törekszünk és véletlenül sem szeretnénk őket totálisan lefárasztani – hangsúlyozza.

Várnagy Andrea interaktív előadása közel hozza a zenei témát a diákokhoz (Fotó: Érdi Róbert)

Héjja Gábortól megtudtuk, hogy nem egy fővárosi művészeti szubkultúrát építenek akadémiai módszerekkel, hanem igényt teremtenek az elmélyülésre, egymás és maguk megismerésére, valódi érzelmek megélésére Fehérgyarmattól Putnokon át egészen Sopronig.

Mint megjegyezte, jó érzés látni, amikor a gyerek nem azért szólal meg, mert felszólították, hanem mert dolga lett a témával. Ezért érdemes járni az országot. A program hatása ritkán azonnali. Aznap talán csak annyi marad meg a diákokban, hogy „Jó volt, nevettünk”. A hatás másnap, harmadnap jelenik meg, amikor rájönnek, hogy az osztály bohóca volt a legügyesebb, vagy amikor egy szakképző iskolában derül ki valakiről, hogy elképesztő érzékeny.

A szervezés viszont folyamatos: 

– A szezonban havi tíz alkalommal is utazunk. Egy nagyobb iskolában akár húsz-huszonöt művésszel, tíz különböző produkcióval dolgozunk. Minden iskolát előre feltérképezünk: termek, infrastruktúra, korosztály, iskola jellege. Ebből rakjuk össze az aznapi „órarendet”, amikor gyakorlatilag az összes órát mi tartjuk 

– foglalja össze.

A Folytassa Öveges című előadás is a program része (Fotó: MARK TURCSIK)

A középiskolások elérése külön műfaj, amelyhez a programnak alkalmazkodnia kellett. Ehhez találtak módszertant és formát, aminek nem az a célja, hogy „beültessék”, hanem hogy bevonják őket. A programban dráma, zene és mozgás is helyet kap tudatos dinamika szerint. A cél pedig túlmutat a kultúrafogyasztáson: – Rövid távon azt szeretnénk elérni, hogy ismerjenek minket, hívjanak, várják a programjainkat. Hosszabb távon viszont az a tét, hogy a gyerekek könnyebben tudjanak kapcsolódni egymáshoz: merjenek kommunikálni, megszólítani egymást, és érzelmileg is nyitottabbá váljanak. Ez pedig hat a munkaerőpiacra, a párkapcsolatokra, az életükre. A színház nálunk csak eszköz, a cél az ember – szögezi le Héjja Gábor.

A rendszer az intézményi együttműködésekre is támaszkodik, az Oktatási Hivatal, a pedagógiai központok, a szakképzési centrumok, sőt a Honvédelmi Minisztérium kadétképző iskolái is részei az elérésnek, mindez teljesen ingyen.

A veszprémi témanap végén a legfontosabb tapasztalat talán az, hogy a KultUp nem egyszerűen „színházat visz” az iskolába, hanem egy közös gondolkodási teret teremt. Azt az élményt, hogy a kultúra nem dekoráció, hanem közös létezés. Ha ebben a helyi közösségek, iskolák, alkotók és országos programok együttműködnek, akkor nemcsak a színház nyer, hanem a következő generáció is.