A Fiumei úti sírkert ravatalozója és környéke már a szertartás kezdete előtt megtelt; filmesek, egykori tanítványok, pályatársak és civilek álltak sorfalat a bejáratnál. A koporsó mellett fehér virágok és személyes tárgyak – köztük egy kockás terítő – jelezték a rendező világát idéző főhajtásokat. A beszédek alatt többször hosszú csend telepedett a gyászolókra, sokan jegyzetfüzettel vagy kamerával a kezükben hallgatták a visszaemlékezéseket. A szertartás végén a résztvevők egyenként léptek a ravatalhoz, virágot helyeztek el, majd csendben kísérték utolsó útjára a filmrendezőt.
Így búcsúztak Tarr Bélától
A búcsúztatáson megszólalt Szinetár Miklós rendező is, aki személyes hangvételű beszédben idézte fel kapcsolatukat. Mint mondta, megismerkedésük után hamar megtalálták a közös hangot, és Tarr különleges látásmódját méltatva hozzátette: „Tudott valamit, akit csak kevesen tudtak.” Kiemelte, hogy filmjeiben a hétköznapi élet súlya „egy ponton túl energiává változott”, majd úgy fogalmazott: „Tarr Béla sajnos korán halt meg, de halhatatlan.”
A szertartáson beszédet mondott állandó alkotótársa, Krasznahorkai László is, aki korábban így jellemezte a rendezőt: „Korunk egyik legnagyobb művésze volt. Megállíthatatlan, brutális, törhetetlen… Ki lesz itt a következő lázadó?”
Vermes Dorka író-rendező (akinek első nagyjátékfilmjének, az Árninak Tarr Béla volt a kreatív producere) beszédében arra emlékeztetett, hogy Tarr műveit sokan pesszimistának tartották, miközben filmjeiben nagyon is jelen volt egy sajátos humor. „Nem a filmezésért, hanem az emberekért csináltad a filmeket” – fogalmazott, kiemelve, hogy az alkotó a kiszolgáltatott emberek történeteire irányította a figyelmet, és nem igazodott trendekhez vagy elvárásokhoz. Mint mondta, Tarr öröksége annak példája, hogy „a filmkészítés erkölcsi tett”.
Tarr Béla a magyar és az egyetemes filmművészet egyik legismertebb alkotója volt, filmjei radikális formanyelvükkel és hosszú beállításaikkal váltak nemzetközileg meghatározóvá. Legismertebb munkái közé tartozik a csaknem hét és fél órás Sátántangó, a Werckmeister harmóniák, a Kárhozat és A torinói ló. Munkásságát számos hazai és külföldi díjjal ismerték el, többek között Balázs Béla-díjjal, Kossuth-díjjal és nemzetközi fesztiválok életműelismeréseivel. A rendező 2026. január 6-án, hetvenegy éves korában hunyt el; családja közlése szerint hosszú és súlyos betegség után érte a halál.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!