A Közös többszörös. Európai nyomtatott grafika – A régi mesterektől a kortárs törekvésekig című tárlat több mint fél évezred grafikai hagyományát idézi meg, méghozzá úgy, hogy a klasszikus mesterek és a kortárs alkotók munkái egymás mellett jelennek meg. Így nemcsak alkalmazott technikákat, hanem művészi gondolkodásmódokat is összevethetünk.
A grafika a vizuális gondolkodás egyik legizgalmasabb terepe
Kónya Ábel kurátor tizennégy ország ötvenkét alkotójának munkáján keresztül igyekezett bemutatni a sokszorosított grafika gazdag formanyelvét. Az volt a célja, hogy a grafika több mint ötszáz éves európai hagyományát úgy mutassa meg, mint egy élő, folyamatosan megújulni képes műfajt. A kiállítás anyagában fa- és rézmetszetek, rézkarcok, litográfiák és mezzotintók mellett szitanyomatok, digitális printek, sőt számítógépes animációk is helyet kaptak. A válogatás így egyszerre idézi fel a műfaj történeti gyökereit és mutat rá arra, hogy a grafika mindig képes volt alkalmazkodni a kor legmodernebb technológiáihoz.
A kiállítás anyagának gerincét három jelentős gyűjtemény adja: a Szépművészeti Múzeum grafikai kollekciója, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria gyűjteménye, valamint a Krakkói Nemzetközi Grafikai Triennálé anyaga. Így végigkövethetjük, hogyan alakult a műfaj a korai kis méretű nyomatoktól egészen a nagy méretű installációkig.
A falakon olyan mesterek munkáit láthatjuk, mint Francisco Goya vagy Giovanni Battista Piranesi, de a modern művészet meghatározó alakjai – mások mellett Antoni Tàpies, Joseph Beuys, Kondor Béla, Szurcsik József, Keserü Ilona vagy a februárban elhunyt Maurer Dóra – is helyet kaptak a válogatásban.
A magyar művészek alkotásai pedig markánsan hordozzák a háború, a halál, az elfedés és az elmúlás képzeteit. A közép-európai grafikai hagyomány különösen erősen jelen van: a lengyel, cseh, szlovák vagy szerb alkotók művei jól érzékeltetik, milyen élénk párbeszéd alakult ki a térség művészetei között.
A tárlat egyik fontos üzenete, hogy a grafika soha nem volt statikus műfaj.
A művészek az évszázadok során folyamatosan kísérleteztek: a nyomódúcokra épülő klasszikus eljárásoktól eljutottak a digitális technológiákig, miközben egyre inkább megjelent az a gondolat is, hogy a sokszorosítás jegyeit viselő művek akár egyediek is lehetnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!