Az 1910. december 24-én született, makói hagymás parasztcsaládból való Erdei Ferenc a második világháború előtt a népi írók mozgalmával, s az arra szellemi holdudvarként tekintő Nemzeti Parasztpárttal tartott kapcsolatot. Nem véletlen, hogy a párt – a baloldali elkötelezettségű, a kommunistákkal együttműködő és a földtulajdon nélküli agrárproletárokat (a „hárommillió koldust”) képviselő politikai csoportosulás – éppen Makón alakult meg 1939-ben. A szegedi egyetemen jogi diplomát szerző (a Tisza-parti városban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként és Radnóti Miklós barátjaként számon tartott) Erdei ebben az időszakban komoly társadalomtudományi munkásságot fejtett ki. Elsősorban szociográfiai könyvei, valamint a földműves szövetkezetekkel foglalkozó elméleti tanulmányai (amelyekben, hollandiai és svájci tanulmányútjai nyomán a kisparaszti gazdaságokban, s a belőlük szerveződő termelési és értékesítési szövetkezetekben látta a magyar agrárium jövőjét) érdemelnek említést.

Fotó: Fortepan/Berkó Pál
A második világháborút követő időszakban aktív szereplője lett a nagypolitikának. 1944 decemberében titkos tagként belépett a Magyar Kommunista Pártba, s kriptokommunistaként (rejtett, más pártban működő kommunistaként) továbbra is a Nemzeti Parasztpártban tevékenykedett, mint annak alelnöke, illetve főtitkára. Emellett a református egyházi közéletnek is ismert alakja volt, egy ideig a tiszántúli egyházkerület főgondnokaként dolgozott. Parasztpárti politikusként és a református felekezet reprezentánsaként jelent tehát meg a politikai színtéren úgy, hogy közben a kommunista párt utasításait hajtotta végre.
A koalíciós években és a Rákosi-korszakban több esztendőn keresztül kormánytag volt. 1944 decembere és 1945 novembere között belügyminiszter, 1948 szeptemberétől 1949 júniusáig államminiszter, 1949 júniusától 1953 júliusáig földművelésügyi miniszter (1952. augusztus 14-től a Rákosi Mátyás vezette kabinetben), 1953 júliusától 1954 októberéig igazságügyi miniszter, 1954 októbere és 1955 novembere között ismét földművelésügyi miniszter, majd 1955 novemberétől 1956 október végéig miniszterelnök-helyettes (ezt a posztját még Nagy Imre első ötvenhatos forradalmi kormányában is sikerült megtartania).