A hetedik sor esetén felmerül, hogy meg lehet-e, és meg kell-e tartani a korábbi, vagy a szerző által eredetinek tartott változatot, ha annak rossz a prozódiai és a verstani tagolása? Vajon itt segít-e a dallamhangsúly? Meglátásom szerint segít, a következők miatt. A negyedik szótag, az „ár” a dallamvezetés szerint azonos magasságban énekelendő az ötödik szótaggal, az „ezerszer” elejével. Ez semleges kapcsolat, ami már egy fokkal jobb, mintha az ötödik szótag dallamvezetésben mélyebb lenne. Ha a dallamot dé (másképp mondva: re alapú) dúrban jegyzik le, akkor mindkét hang h vagy másképp ti. A dallamhangsúly hangismétlés esetén is érvényesülhet, és itt érvényesül is. Az „ezerszer” e-je magasabb lesz azonos jellegű hangképzés esetén, mint az előtte lévő „ár” á-ja, így az „ezerszer” első szótagja megkapja a természetes dallamhangsúlyt, az értelmi hangsúlyt. Utána az énekelt dallam lefelé lép, úgy az „ezerszer” első e-je viszonylagosan magasabb, mint a második, és a dallamvezetés is megerősíti az értelmi hangsúlyként megragadott helyzetét. A dallam az azonos e normál képzésének megtartása mellett mélyebbre lép, így az a hallás/befogadás szempontjából megmarad pusztán metrikai hangsúlynak, még akkor is, ha ez a középső szótag ütem egyre esik. Tehát megtartható a szerzőként eredetinek tartott szövegváltozat a hetedik sora is (a negyedik és a nyolcadik is természetesen), akár az „ezerszer” szó bizonytalan helyzetbe kerülésével, csak ennek a sornak az éneklése kissé fokozottabb odafigyelést igényel, mint a többi.