„A magyar népi hitvilág tündérét kevés, főleg mondai adat képviseli. Az adatok többsége régi, nehezen értelmezhető. Bizonyos, hogy határozottan körvonalazott tündérképzete a magyar néphitnek a múltban sem volt, a jelenben pedig ismeretlennek mondható; viszont a boszorkánynak, szépasszonynak és bizonyos vízi lényeknek vannak a nyugat-európai tündéralakok tulajdonságaival rokon vonásai. […] főleg a Balaton partján és a Csallóközben voltak ismertek fürdőző, fésülködő, táncoló, a Duna szigetein mulató, aranyport hullató, aranypatkót elhagyó stb. tündérekről szóló helyi hagyományok.” A Magyar néprajzi lexikon bőbeszédűnek nem mondható sorai után most vennénk egy nagy levegőt, hogy elsoroljuk, irodalmunk mely kiemelkedő alkotásai foglalkoznak tündérekkel, majd a csodás, lendületes, a gyermekkortól kezdve egy életen át elkísérni képes Áprily-költemény (verses kis meseregény?), az Álom a vár alatt után ezt a levegőt, esetleg még elsipákolva Benedek Elek munkáit, ki is ereszthetjük. Ezért is hiánypótló munka Basa Katalin könyve, A névtelen királynő.
Megválasztották az Opera új örökös tagjait
Díjátadóval ünnepelte Erkel Ferenc születésnapját a dalszínház.