Hiába érzi bárki, hogy bátrabb, azzá válik, akivé akar, hiába tűnik magabiztosabbnak, vagánynak és „viszik, mint a cukrot” egymás szemébe nézni már egy másik feladat.

Talán már mi magunk is elhisszük, hogy az online csinosítgatott énünk a valóság, viszont a mindennapjainkkal nem tudunk mit kezdeni. Mikor az online-épített imázs köddé válik, kiderül, hogy a szépen felépített maszk mögött nincs semmi.

Minden erőnkkel megpróbáljuk eltitkolni, hogy az egész csupán (ön)általás, mégis minden egyre üresebbé válik. Végeredményben mindenki magányos. S talán leginkább az, aki egy képernyő mögött ülve két hesteg, két filter s két emoji közt azt hiszi, hogy övé a világ. Mindennél jobban vágyunk az igazi, offline kapcsolódásra, de mégis, a magánynak eddig sosem ismert mélységeit tapasztaljuk nap mint nap. Ördögi kör, amit talán egy kis humorral tudatosíthatunk és bár nem tudunk teljesen kiszakadni ebből a világból, lehet mégis sikerül arra koncentrálni, ami igazán fontos.

#MeTime, #JólÉrzemMagam, #PositiveVibes, #CarpeDiem… hátha sikerül ezt a való világban megélni a hashtag-univerzum helyett, vagy legalábbis rálátni arra, hogy mennyire visszás is a cselekedeteink és vágyaink ellentmondása.

A kézdivásárhelyi Udvartér Teátrum előadását a Színházi Olimpia keretében tekinthetik meg a balatonföldvári Kultkikötőben (8623 Balatonföldvár, Kőröshegyi út 1.).

Jegyvásárlás: ITT

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!