Hívd fel Peppinót!

A március végén Marinko sorsáról döntő bírónak mérlegelnie kell a fogvatartott rácsok mögötti magatartását, továbbá, hogy a sorozatgyilkos továbbra is veszélyt jelent-e a társadalomra.

Magda Marinko elsőrendű vádlott a bíróság előtt 1995-ben Fotó: Bruzák Noémi Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Pámer Dávid

PestiSrácok.hu

A szabadkai születésű, 55 éves Magda Marinko már fiatalon a bűnözésből élt, majd a hatóságok elől menekülve 1986-ban több évre beállt a francia Idegenlégióba, ahonnan profi végrehajtóként, bérgyilkosként tért vissza szülőhazájába. Állítólag a rettegett halálbrigád, a rablógyilkosságokat előszeretettel végrehajtó Arkan Tigriseinek tagjaként vett részt a délszláv háborúban. A családja szerint a légió miatt vált a férfi vérengző gyilkossá. Törvényesen, menekültként érkezve 1993-ban telepedett le Magyarországon, de akkor már körözte a jugoszláv rendőrség. Szeged környékén lakott, és hamar ismertté vált az éjszakai életben. Céget is alapított, hogy igazolja, legális forrásból jutott nagyobb vagyonhoz.

A halálosztó és volt jugoszláv kommandósokból álló csapata 1993. január 24. és 1994. január 26. között ölte meg áldozatait. Csak tippelni lehet, hány ember halála szárad a banda lelkén, de az bizonyítást nyert, hogy Magda és csapata 1993. december 19-én Kecskeméten végzett egy vagyonos férfival, feleségével és horvát vendégükkel. Késő este csengettek be a lakásba, de csak H. Antal 24 éves felesége volt otthon, ő nyitott ajtót. A nőt bevitték a kisebbik szobába, megbilincselték, pénzt követeltek tőle. Közben hazaérkezett a férj egy horvát kereskedő, Dragutin Kujundžić társaságában, aki ékszert akart vásárolni a családtól. A támadók lefogták a férfiakat, és a nappaliba vitték őket. H. rögtön elárulta, merre találják a pénzét, ennek ellenére Kujundžićot, majd H.-t is géppisztollyal fejbe lőtték. H. Antal felesége ekkor szembefordult a gyilkosokkal, és azt mondta: „Engem megölhettek, csak a gyermekemet ne bántsátok!” Vele hat lövéssel végeztek, de a nyolcéves kisfiúnak megkegyelmeztek a gyilkosok, akik január 5-én Orosházán a korábban eltűnt Farkas Helga rokonát is kivégezték: forgatókönyv szerint dolgoztak, a családapát elcsalták, és aznap este tíz óra után hat álarcos férfi jelent meg a lakáson. A kétségbeesetten segítségért kiáltó asszonyt zsineggel megfojtották, két gyermekét megbilincselték, s az egyik szobába zárták. Az utóbbi két gyilkosságban részt vett az a szerb Goran Stavrić is, akit végül húsz évvel később, Peruban ért utol a sorsa. Volt katonatársaival beszállt a dél-amerikai kábítószer-kereskedelembe, de adósságokat halmozott fel, ezért a kolumbiai drogmaffia egy perui és egy bolíviai bérgyilkossal megölette a szerb bűnözőt.

Két héttel az orosházi gyilkosság után, 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka hidegvérrel megölték Szeged híres cukrászmesterét, a 42 éves Z. Nagy Bálintot, a szintén 42 éves feleségét, valamint gyermekeiket, a 17 éves Dánielt és a tízéves Balázst. Magda Marinkót gyanúsították, majd vádolták a család kiirtásával, mert ugyanaz a Scorpion típusú géppisztoly végzett velük, mint H. Antalékkal Kecskeméten. Ráadásul a férfi cipőjén Z. Nagyék kertjéből származó talajmaradványokat találtak. Fantomkép alapján egy tanú felismerni vélte Magda Marinkót a tetthely közelében. A nyomravezetőnek az ORFK akkori vezetője ötmillió forint jutalmat ajánlott fel. A következő két napban a határ másik oldalán folytatta az öldöklést: Milan Petrityet, feleségét és fiát ölték meg, majd Palicson Joszip Agatityot és feleségét gyilkolták meg a Vajdaságban.

A rendőrök ekkor már a halálosztó nyomában voltak. El akarták kerülni az elfogásával járó vérengzést, cselhez folyamodtak: 1994. január 28-ára beidézték a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra azzal az ürüggyel, hogy tisztáznia kell néhány dolgot a letelepedési engedélyével kapcsolatban. Marinko mit sem sejtve jelent meg a rendőrségen, és az őt fogadó Kószó Zoltán nyomozó minden kérdésére válaszolt. Idetartozik, hogy az egyik gyilkosság helyszínén az áldozat lába alatt találtak egy cédulát, ez állt rajta: „Marinko, hívd fel Peppinót!” A cédulát a rendőrök betették Magda lefoglalt névjegykártyái közé. Minden kártyáról megkérdezték, kié és honnan ismeri az illetőt, Magda pedig a „peppinós” cetliről is elmondta, hogy ki az a Peppino. Kihallgatója közölte, hogy a cetlit egy gyilkossági helyszínen találták. Magda Marinko ettől „lesokkolt”. Megvárta, hogy az a nyomozó, aki fegyvert viselt, egyedül legyen a szobában. Rátámadt Kószó Zoltánra, hogy megszerezze a fegyverét. A nyomozó írógéppel vágta hasba támadóját, nekiestek az ablaküvegnek. Kószó három kollégája berohant az irodába, és közösen fékezték meg a gyanúsítottat. A nyakán megsérült Magda kórházba került. A nyomozást vezető Kovács Lajos évekkel később elmondta, ha Magdának sikerült volna megszereznie munkatársa fegyverét, akkor a rendőrségi folyosón újabb vérengzést hajthatott volna végre.

Magda Marinko elsőrendű vádlott a bíróság előtt 1995-ben
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Magda Marinkót első fokon Varga Zoltán bíró nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében 1995. október 6-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A tanácsvezető bíró az eljárás végéig 24 órás rendőri védelmet kapott, a tárgyalóteremmel szembeni épület tetején pedig mesterlövészek helyezkedtek el. A tárgyalások előtt bombakereső kutyákkal vizsgálták át a termet, mert Varga Zoltán későbbi nyilatkozata szerint a hatóságok attól tartottak, hogy Marinkót megpróbálják kiszabadítani úgy, hogy közben túszokat is ejtenek. A vajdasági sorozatgyilkost 1996-ban végül jogerősen is bűnösnek mondták ki azzal a kikötéssel, hogy 25 év letöltése után kell felülvizsgálni, hogy feltételesen szabadlábra helyezhető-e, vagy sem.

Egy kivételével Magda Marinko elismerte a magyarországi gyilkosságokat, de végig tagadta, hogy a Z. Nagy családot ő ölte volna meg. A rendőrök szerint azért cáfolta mindezt, mert gyerekek is voltak az áldozatok között, és neki mint harcosnak szégyenteljes tett gyermeket ölni. Ezt végül nem is sikerült az ügyészségnek bizonyítani, így a vádpontot ejtették. A legenda szerint a bűnöző a tárgyalási szakaszban kezdte megírni a halállistáját, amelyen rajta volt az őt elfogó Kószó Zoltán, akkori ügyvédje és a nyomozást vezető Kovács Lajos is, de a halálosztó az elsőfokú döntést hozó bírót is megfenyegette. Varga az ítélet után tájékoztatta a vádlottat, hogy van lehetősége fellebbezni a döntés ellen, amire a sorozatgyilkos úgy felelt, hogy „az én fellebbezésem majd egy kilenc milliméteres lesz”. Az egyik tárgyaláson azt is a bíró fejéhez vágta, hogy „egy embert megölni nem erkölcsi kérdés, hanem fizikai teljesítmény, az egy munka”.

Marinkót a Szegedi Fegyház és Börtön fegyház fokozatú épületének úgynevezett HSR-körletében (hosszú idejű, speciális rezsimű körlet) tartják fogva kilenc-tíz másik különösen veszélyes rab mellett, az országban egyedülállóan magas fokú biztonsági intézkedések közepette. A március végén Marinko sorsáról döntő bírónak mérlegelnie kell a fogvatartott rácsok mögötti magatartását, továbbá, hogy a sorozatgyilkos továbbra is veszélyt jelent-e a társadalomra. A feltételes szabadlábra helyezése persze nem jelent automatikus szabadulást, hiszen kiadják Szerbiának, ahol 2001-ben eltörölték a halálos ítéletet, így Magda Marinko büntetését is életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, ami legalább negyven év szerb börtönt jelent számára. Legkorábban harminc év eltelte után vizsgálhatják felül büntetését, azaz 85 éves korában szabadulhat.