Hívd fel Peppinót!

A március végén Marinko sorsáról döntő bírónak mérlegelnie kell a fogvatartott rácsok mögötti magatartását, továbbá, hogy a sorozatgyilkos továbbra is veszélyt jelent-e a társadalomra.

Magda Marinko elsőrendű vádlott a bíróság előtt 1995-ben Fotó: Bruzák Noémi Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Két héttel az orosházi gyilkosság után, 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka hidegvérrel megölték Szeged híres cukrászmesterét, a 42 éves Z. Nagy Bálintot, a szintén 42 éves feleségét, valamint gyermekeiket, a 17 éves Dánielt és a tízéves Balázst. Magda Marinkót gyanúsították, majd vádolták a család kiirtásával, mert ugyanaz a Scorpion típusú géppisztoly végzett velük, mint H. Antalékkal Kecskeméten. Ráadásul a férfi cipőjén Z. Nagyék kertjéből származó talajmaradványokat találtak. Fantomkép alapján egy tanú felismerni vélte Magda Marinkót a tetthely közelében. A nyomravezetőnek az ORFK akkori vezetője ötmillió forint jutalmat ajánlott fel. A következő két napban a határ másik oldalán folytatta az öldöklést: Milan Petrityet, feleségét és fiát ölték meg, majd Palicson Joszip Agatityot és feleségét gyilkolták meg a Vajdaságban.

A rendőrök ekkor már a halálosztó nyomában voltak. El akarták kerülni az elfogásával járó vérengzést, cselhez folyamodtak: 1994. január 28-ára beidézték a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra azzal az ürüggyel, hogy tisztáznia kell néhány dolgot a letelepedési engedélyével kapcsolatban. Marinko mit sem sejtve jelent meg a rendőrségen, és az őt fogadó Kószó Zoltán nyomozó minden kérdésére válaszolt. Idetartozik, hogy az egyik gyilkosság helyszínén az áldozat lába alatt találtak egy cédulát, ez állt rajta: „Marinko, hívd fel Peppinót!” A cédulát a rendőrök betették Magda lefoglalt névjegykártyái közé. Minden kártyáról megkérdezték, kié és honnan ismeri az illetőt, Magda pedig a „peppinós” cetliről is elmondta, hogy ki az a Peppino. Kihallgatója közölte, hogy a cetlit egy gyilkossági helyszínen találták. Magda Marinko ettől „lesokkolt”. Megvárta, hogy az a nyomozó, aki fegyvert viselt, egyedül legyen a szobában. Rátámadt Kószó Zoltánra, hogy megszerezze a fegyverét. A nyomozó írógéppel vágta hasba támadóját, nekiestek az ablaküvegnek. Kószó három kollégája berohant az irodába, és közösen fékezték meg a gyanúsítottat. A nyakán megsérült Magda kórházba került. A nyomozást vezető Kovács Lajos évekkel később elmondta, ha Magdának sikerült volna megszereznie munkatársa fegyverét, akkor a rendőrségi folyosón újabb vérengzést hajthatott volna végre.

Magda Marinko elsőrendű vádlott a bíróság előtt 1995-ben
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Magda Marinkót első fokon Varga Zoltán bíró nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében 1995. október 6-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A tanácsvezető bíró az eljárás végéig 24 órás rendőri védelmet kapott, a tárgyalóteremmel szembeni épület tetején pedig mesterlövészek helyezkedtek el. A tárgyalások előtt bombakereső kutyákkal vizsgálták át a termet, mert Varga Zoltán későbbi nyilatkozata szerint a hatóságok attól tartottak, hogy Marinkót megpróbálják kiszabadítani úgy, hogy közben túszokat is ejtenek. A vajdasági sorozatgyilkost 1996-ban végül jogerősen is bűnösnek mondták ki azzal a kikötéssel, hogy 25 év letöltése után kell felülvizsgálni, hogy feltételesen szabadlábra helyezhető-e, vagy sem.

Egy kivételével Magda Marinko elismerte a magyarországi gyilkosságokat, de végig tagadta, hogy a Z. Nagy családot ő ölte volna meg. A rendőrök szerint azért cáfolta mindezt, mert gyerekek is voltak az áldozatok között, és neki mint harcosnak szégyenteljes tett gyermeket ölni. Ezt végül nem is sikerült az ügyészségnek bizonyítani, így a vádpontot ejtették. A legenda szerint a bűnöző a tárgyalási szakaszban kezdte megírni a halállistáját, amelyen rajta volt az őt elfogó Kószó Zoltán, akkori ügyvédje és a nyomozást vezető Kovács Lajos is, de a halálosztó az elsőfokú döntést hozó bírót is megfenyegette. Varga az ítélet után tájékoztatta a vádlottat, hogy van lehetősége fellebbezni a döntés ellen, amire a sorozatgyilkos úgy felelt, hogy „az én fellebbezésem majd egy kilenc milliméteres lesz”. Az egyik tárgyaláson azt is a bíró fejéhez vágta, hogy „egy embert megölni nem erkölcsi kérdés, hanem fizikai teljesítmény, az egy munka”.

Marinkót a Szegedi Fegyház és Börtön fegyház fokozatú épületének úgynevezett HSR-körletében (hosszú idejű, speciális rezsimű körlet) tartják fogva kilenc-tíz másik különösen veszélyes rab mellett, az országban egyedülállóan magas fokú biztonsági intézkedések közepette. A március végén Marinko sorsáról döntő bírónak mérlegelnie kell a fogvatartott rácsok mögötti magatartását, továbbá, hogy a sorozatgyilkos továbbra is veszélyt jelent-e a társadalomra. A feltételes szabadlábra helyezése persze nem jelent automatikus szabadulást, hiszen kiadják Szerbiának, ahol 2001-ben eltörölték a halálos ítéletet, így Magda Marinko büntetését is életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, ami legalább negyven év szerb börtönt jelent számára. Legkorábban harminc év eltelte után vizsgálhatják felül büntetését, azaz 85 éves korában szabadulhat.