Engedd, hogy győzzek; de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran! Így szól az olimpiai eskü, amelyet Eunice Kennedy Shriver mondott el először 1968-ban Chicagóban. A magyarok harminc évvel ezelőtt csatlakoztak a Speciális Olimpia Mozgalomhoz, most az Abu-Dzabiban rendezett XV. nyári játékokról érmekkel megrakodva tértek haza.
Zúgott a taps, miközben vonultak a versenyzők a Magyar Sport Házában. Meghatott, egyben megkönnyebbült szülővel, nevelővel volt tele a terem, sokan ilyen messzire eddig még nem engedték el ezeket a fiatalokat. Így pontosan értelmezhető volt Galambos Zsolt kosárlabdaedző mondata: „Hazahoztuk a gyermekeiket.” És Lengyel Lajos elnöké is, aki bejelentette: fegyelmi probléma nem volt.
Az értelmi fogyatékossággal élő és tanulásban akadályozott sportolók olimpiáit, télit és nyárit is négyévente tartják. Az Egyesült Arab Emírségben március közepén rendezett nyári játékokon 190 ország 7500 sportolója vett részt, a magyar válogatott 32 arany-, 26 ezüst- és tíz bronzéremmel, 12 negyedik, hat ötödik és egy hatodik helyezéssel tért haza. Ennek a teljesítménynek, a sikernek, a négy év munkájának és az önzetlen segítőknek szólt a vastaps.
Eunice Kennedy Shriver, az exelnök húga 1962-ben dolgozta ki a speciális olimpia versenyrendszerét, hogy a nyolc évnél idősebb értelmi fogyatékkal élőknek az olimpiai sportágakban egész éven át tartó edzési és versenyzési lehetőséget biztosítson. Ez lett az egyetlen olyan nemzetközi sportesemény, amelyik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélye alapján viselheti az olimpia nevet. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ) 1989-ben csatlakozott a mozgalomhoz, ma már 22 sportágban rendeznek hazai és nemzetközi versenyeket, 1800-2000 igazolt versenyzőjük van.
Az edző maga találja ki a metodikát, „szétszedi” a mozgást, kerékpár esetén a körkörös tekerést, a váltást, mert ami az ép embernek természetes, az a szellemi sérültnek nem, olykor mozdulatonként kell megtanulnia, magyarázza Szabó Attila, a két arany- és egy ezüstéremmel hazaérkező kerékpároscsapat edzője. Speciális feladat már az is, hogy valakivel elinduljon a bicikli, de ha van egyensúlyérzéke, akkor mindenre megtanítható. Az egy és két kilométeres kerékpárverseny megnyerése a szellemi fogyatékkal élők esetében komoly teljesítmény, hiszen folyamatos koncentrációt és figyelmet-fegyelmet igényel. Nagyon pontosan osztályozzák a versenyzőket, vagyis csak az azonos teljesítményre képeseket engedik egy mezőnybe. Szabó Attila az évente rendezett három-négy országos versenyen választja ki a nemzetközi porondra vihető sportolókat, akiket arra biztat: tegyenek meg mindent, hogy ők legyenek a legjobbak, és közben élvezzék is a küzdelmet. Ez önmagában elég a sikerhez és a boldogsághoz.