Ők a bűnbakok, akikért rendre eljött a fekete autó, a Péter Gábor vezette ÁVH pedig buzgón szállította a „szabotőröket”. A bányamérnökperek konstruálásában olyan államvédelmi tisztek lihegtek az élen, mint Komlós János, a Mikroszkóp Színpad későbbi humoristája. Ő és a hozzá hasonlók eleinte hamisan valló szakértőket kerestek a vádak igazolására, de csakhamar kifogytak a zsarolható szakértőkből.
A valóságbizonyítás helyett ettől kezdve fizikai erőszakkal, alvásmegvonással, véget nem érő kihallgatásokkal, különféle fenyegetésekkel, zsarolásokkal igyekeztek előre megírt „beismerő” vallomásokat kicsikarni. Ám hiába voltak a politikai elvárásokhoz igazodó bírók, a korrekt tárgyalás látszatára azért valamennyire adni kellett.
A konstrukció gyenge pontja a tárgyalás volt, amelyen sok tanú, szakértő, vádlott vonta vissza erőszakkal kicsikart vallomását – nem mintha ez akadályozta volna a bírókat abban, hogy hűtlenség vagy valamilyen népellenes bűntettben bűnösnek ne találják a vádlottat.
A magyar bányászértelmiség színe-javát érintő bányászperek addig tartottak, mígnem Sztálin halálával fordult a széljárás, és Moszkvából meg nem érkezett Péter Gábor selyemzsinórja. Hithű elvtársa, Rákosi Mátyás egy percig sem habozott az ÁVH-vezért feláldozni a saját időleges túléléséért, de ez már a történelem másik fejezete.
Mindenesetre jó tudni, hogy ha későn is, de végül minden aljasságra fény derül. Példa erre e kiváló könyv is.
(Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Aknamunka – Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 232 oldal. Ára: 3490 forint)
