– Új Eldorádó című dokumentumfilmje a romániai Verespatakról szól, ahol egy kanadai cég hegyeket és házakat tüntetne el, hogy 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt bányásszon ki, viszont az emberek nagy része nem akarja elhagyni az otthonát. Az alkotást 17 országban vetítették, 19 díjat kapott, Amerikában főműsoridőben vetítették. Azonkívül, hogy a film Verespatakra irányította a világ figyelmét, befolyásolta az események alakulását?
– Verespatak, Románia legrégebbi települése közel kétezer éves, az ottani aranybányák Európában a legrégebbiek. A kanadai Roşia Montană Gold Corporation nevű bányatársaság Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányáját akarta létrehozni a kultúrtörténeti táj megsemmisítésével. A film karrierje még a fesztiválkörút előtt indult. Brüsszelben, az Európa Parlamentben levetítették 154 képviselő előtt, ahol a nyilvános vitán vendégként én is jelen voltam. Hogy az aranybánya európai üggyé vált, abban szerepe lehetett a filmnek is. Mivel az ottani lakosok, építészek, civilek, az egyházak, a Régészek Világszervezete és környezetvédők tiltakoztak az ellen, hogy a több száz éves műemlék házakat és a kétezer éves római régészeti értékeket elpusztítsák, a kanadai cég terve folyamatosan változott. A változásokhoz talán az állandó jelenlétemmel én is hozzájárultam. A Gold Corporation korábbi vezetése sokáig közellenségnek tartott, aztán szerencsére belátták, hogy a kamerámmal nem elüldözni kell, hanem partnerként kezelni. Tudták, hogy nem vagyok bányapárti, de engem azoknak az embereknek a sorsa is érdekel, akik eladták a házukat a Gold Corporationnek. Az Új Eldorádót Los Angelesben is bemutattuk, és az USA dokumentumfilm-szövetsége, az IDA 2006. évi versenyén bekerült a díjra jelölt 12 film közé. Sajnos nem volt pénzem, nem tudtam elutazni a decemberi gálára, ami óriási hiba volt, most már tudom. A végén A pingvinek vándorlása nyert, én pedig rengeteg meghívást kaptam szerte a világban. Nem is tudom, hol nem voltam. A Holdon.
– Verespatakon az emberek barátként vagy ellenségként fogadták?