A rendteremtő

Lehet-e élestöltényekkel megnyerni a drogellenes háborút, amely három éve zajlik a Fülöp-szigeteken? Naponta növekszik az áldozatok száma a kábítószert fogyasztók és terjesztők oldalán: eddig 5300 embert lőttek le a rendőrök „önvédelemből”. Az ország elnöke állítja, hogy jó úton jár.

Drogfogyasztás gyanújába keveredett, ezért elrabolt és meggyilkolt fiatalember koporsója Manila közelében. Razziák a nyomortanyákon Fotó: Eloisa Lopez Forrás: Reuters

A 74 esztendős Rodrigo Duterte mindig is ilyen ember volt: ami a szívén, az a száján. Egyszerűen fogalmaz, nem bonyolódik körmondatokba, tulajdonképpen ezért választották meg 2016 nyarán az ország elnökének, mégpedig 85 százalékos eredménnyel.

Drogfogyasztás gyanújába keveredett, ezért elrabolt és meggyilkolt fiatalember koporsója Manila
közelében. Razziák a nyomortanyákon
Fotó: Reuters

A diktátorok, a nagy családok után a nép elérkezettnek látta az időt arra, hogy az ő jelöltje nyerje el a legfőbb megbízatást. Duterte sajátos stílusa ellenére tapasztalt politikus: egy vidéki kisváros, Davao polgármestere volt – megszakításokkal – harminc évig. A három évvel ezelőtti elnökválasztási kampányban csak egy ígérete volt: hogy országos szinten helyreállítja a katasztrofális állapotban lévő közbiztonságot. Az utcát kábítószerbandák uralják, a börtönökben egy ágyra hárman jutnak, a perek a végtelenségig elhúzódnak, az országot áthatja a büntetlenség szelleme.

Pedig a több mint 100 millió lakosú Fülöp-szigetek zömében katolikus vallású és elkötelezett hívő. A Duterte által ajánlott recept megvalósítása felvet jó pár kérdést, és nem csak az emberi jogokért aggódók sorában. Davaóban szilárd a közbiztonság, míg az egész országban pocsék. Hogyan sikerült ezt elérni? Az út több ezer kábítószer-kereskedő, -fogyasztó, pitiáner díler hulláján keresztül vezetett. A városban a hatóságok ugyanis szemet hunytak a felfegyverzett polgárok – vagy másként nevezve őket –, a „halálbrigádok” tevékenysége fölött. Gyakorlatilag szabad kezet kaptak a rendcsináláshoz, ami azt jelentette, hogy éjszakánként levadászták a bűnözőket.

Duterte hatalomra kerülve meghirdette országos kábítószer-ellenes háborúját. Akkora lendületet vett a kábítószerügyekben érintettek elfogása vagy bizonyos esetekben lelövése, hogy hónapokon belül az áldozatok száma meghaladta a kétezret, és mindmáig – igaz, nem olyan gyors ütemben, de – nő. A „vigyázó csoportok” listái alapján szállnak ki a rendőrök különböző címekre, egy utóbbi rajtaütésben a „bűnözők” közül 27-en vesztették életüket. A Fülöp-szigetiek között nagyon népszerű a felszólítás az ölésre. Egyes szakértők véleménye szerint a drogellenes háború három éve alatt a hivatalosan közölt számhoz legalább még kétszer annyit hozzá kell tenni, így jelenleg az áldozatok száma 15 ezer körüli. Ugyanis ott vannak azok, akiknek gyilkosairól a rendőrség semmit sem tud, valószínűleg ők is a drogellenes háború azonosítatlan „elesettjei”.

A kezdetekkor Duterte arról beszélt, hogy ha „százezer szemét drogos” nem rontja a levegőt a Fülöp-szigeteken, az ország azt minden megrázkódtatás nélkül elbírja. Ám van egy gond: a razziák kizárólag a nyomortanyákat érintik, ahol a lakosság elesett, végtelenül szegény része, mintegy húszmillió ember él. Soha nem hallani arról, hogy a hatóságok jobb környékeken hajtottak volna végre rajtaütést. Az áldozatok jellemzően munka nélkül tengődő fiatalok, és nagyrészt tudatmódosító szerekkel és azok eladásából élnek.

Milyen eredménnyel járt ez a kegyetlen elterelés a kábítószertől? A manilai droghelyzetet ismerők szerint nem sokkal. A kampány kezdetén az errefelé csak sabunak, kavicsnak hívott drog ára azonnal megduplázódott, egy adagért 200 pesót (körülbelül 1100 forintot) kellett fizetni. Aztán a piac hozzászokott a zaklatásokhoz, minden egyes eltávolított díler helyére van újabb jelentkező, és adagonként 150 peso körül stabilizálódott az ár, igaz, a minősége gyatrább, mint korábban. Tehát a nagy forgalmazók a bajszuk alatt mosolyognak.

Ám Dutertének kellenek a látványos eredmények, hiszen hamarosan készülhet az újabb elnökválasztási kampányra. A Fülöp-szigeteki statisztikai hivatal legújabb jelentése szerint negyedével kevesebb kábítószer került ki az utcákra, mint egy évvel korábban. A bűnözés szintje 28 százalékkal esett vissza, amit már érezni kellene. A statisztika készítői szerint 82 ezer drogdílert fogtak el az utóbbi években, és 1,3 millió kábítószer-fogyasztóról érkezett a hatóságokhoz bejelentés. Ha hiszünk a statisztikának, vannak sikerek, de Duterte szintet akar lépni: megkezdődtek az egyeztetések a hadsereg bevonásáról a drogellenes harcba. Talán eljutottak arra a szintre a rendőrség túlkapásai, hogy már az elnök is fölöttébb kényelmetlennek érzi őket. Ezért fordulhatott a katonasághoz, amelyben nagyobb a bizalma.

„Hitler legyilkoltatott hárommillió zsidót – kezdte az államfő egy korábbi okfejtését.

– Nálunk van hárommillió drogos. Boldog lennék, ha valaki eltávolítaná őket.” Az ilyen mondatai nemhogy nem ártanak a Fülöp-szigeteki elnöknek – aki maga is elismeri, hogy a diplomácia világában járatlan –, hanem megerősítik népszerűségét. Jelenleg is négyből három polgár kiáll mellette. Jó esélyekkel fordul az elnökválasztásokra.