Hétfőn délután, – amikor senki még előre nem láthatta a hirtelen kitört sztrájk további fejleményeit, – a «Pesti Napló» szerkesztőségének tagjai négy és öt óra között kezdtek gyülekezni az Andrássy-úti szerkesztőségben.
A munkatársak legtöbbje még egészen tájékozatlan volt az eseményekről s azért meglepte őket az a kép, amely eléjük tárult. A máskor oly világos, sürgéssel-forgással telt és munkától szinte pezsgő termek most üresek voltak és – sötétek. A gázlángok lehúzva, az ablaktáblák behajtva és a szerkesztőség tagjai egybegyülekezve a szerkesztő szobájában, ahol a legizgatottabb hangon tárgyaltók a nap két főeseményét: a szedők megszüntették a munkát s a tüntetők csoportja meg fogja ostromolni a «Pesti Napló» helyiségeit.
Az izgalom pillanatonkint nőtt, amint egymásután érkeztek a hírek és a hírhozók, jelentve, hogy a tüntetők már gyülekeznek, meghozva a hírét, hogy előttünk is tüntetni fognak és hogy revolverrel, dorongokkal, kővel vannak fölfegyverkezve.
De ezekben az izgatott pillanatokban sem jutott eszébe senkinek, hogy a saját személye is veszedelemben forog: az általános, egyetemes és közös gond csak az volt, hogy hogyan lehetne minden akadály és minden terrorizmus ellenére mégis megjelentetni a «Pesti Napló»-t.
[…] Az Otthon-nyomdának hazafias és terrorizmustól meg nem rettenő tulajdonosa, Kiss, elvállalta a «Pesti Napló» iránt való szeretetből és a sajtószabadság megvédelmezéséért, hogy kinyomatja a «Pesti Napló»-it. De az idő rövidsége és a kis nyomda teknikai berendezése nem engedték abban a késői órában már, hogy a lapot két oldalnál nagyobb terjedelemben tervezzük. Hiszen azt a két oldalt is titokban, szinte egészen sötét helyiségben kellett szedni a szedőknek, nehogy a zavargók rajtuk üssenek, azután pedig kicsiny, lapos gépen kétszeri nyomással nyomni ki, ami úgy aránylik a rotációshoz, mint a mai ívlámpához a római olajmécsek fénye.
Amikor megvolt a nyomda, akkor azután elkezdődött a szerkesztőségnek egy olyan odüsszeiája, aminőre az abszolutizmus és cenzúra legsötétebb napjaiban sem volt példa. El kell menni helyiségünkből, mert közel, egészen közel kell lennünk a nyomdához, amelynek nagyon gyorsan van szüksége a kéziratra, és mert vigyáznunk kell, hogy a tüntetők ránktörve, lehetetlenné ne tegyék a lap megjelenését.