Összeszűrni a levest

Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház.

Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Az új szövegváltozat Závada Péternek és Bíró Bencének köszönhető. A szerzők szerint ez gyakorlatilag parafrázis, nem is fordítás. A nyersfordítást vették alapul, de aztán a nagy részét újraírták. Jól tették! A stílusregiszterek és -eszközök, valamint nyelvváltozatok kavalkádja és kincsesbányája lett így a mű, a szóhasználatbeli sokszínűség jellemzi.

A mű mottója – sajátos humorát kiemelendő – a következő lehet: „Ezért is mondom mindig, hogy aki szeretőt tart, annak kell egy jó titkárnő, hacsak nem a titkárnő a szeretője.”

Mielőtt azonban a mű textusába belemélyednénk, érdemes az újrafordítás szükségességéről szólni, tudván azt, hogy sokan nem értenek ezzel egyet. Lelkük rajta! Gondoljunk csak Shakes­peare műveinek Nádasdy Ádám jegyezte új fordításaira vagy Parti Nagy Lajos Tartuffe-újraírására – hogy csak e két szerzőt említsem. Nyilvánvaló, hogy ezek az új szövegek a XXI. századi nyelvhasználattal könnyebben megragadják a befogadót (legalább is annak egy rétegét), közelebb hozzák a művet, friss és lendületes, kortárs megszólalások. Természetesen a színházak és rendezők szabadon dönthetik el, melyik változatot veszik alapul a mű színrevitelekor.

A balek egyik jellemző eszköze a meglepő, nagyon is mai hasonlatok használata. Például egy sajátos szerelmi vallomás: „amint megláttalak, kigyulladt a szívem, mint egy […] Barkas.” Az egyik főhős, Max őszinte mondata: „Egy hete követlek, mint valami értelmetlen protokollt.” „A nyomodba szegődtem, mint egy drón.” A törzsőrmester jellemzése a feleségéről: „Süket, mint a répa.”

A pubertáskor tüneteitől szenvedő londiner siráma: „Olyan az arcom, kérem, mint egy műszerfal: tele van ilyen pulzáló vörös pöttyökkel.”

A feleség vallomása (Gustave-nak): „minden mozdulatát úgy ismerem, mint egy garázskapu csapódását”. A félrelépő Gustave bocsánatkérése: „Olyan bűnbánó leszek, mint egy labrador, aki a WC-ből ivott.” Újabb vallomás: „Annyira szeretni fogom őt, hogy nem tud majd ellenállni nekem, mint egy diabetikus áfonyatortának…” Végül egy meghökkentő bejelentés: „Ne haragudj, Dimitri olyan itt, mint egy régi bútordarab. Van, hogy nem veszem észre, és ráfekszem.” Összességében némi polgárpukkasztó él és cél is van itt ebben a stíluseszközben.

Ugyancsak sajátos a műben a megnevezés, névadás: Lélekhorgászok Országos Szövetsége, Gerinctépő, zsírnyakú, zseb-Don Juan, zseb-Clooney, bér-Don Juan, megélhetési Casanova, zug-Casanova, Pickwick-Xanax.

Az eufemizmus, a szépítő körülírás erotikus példájának tekinthető a következő: „Mindent tudok! Te az én nejemmel políroztattad a hancúrléced.” Ugyane tárgyú utalás és sejtetés: „Egyszer volt egy normandiai szeretőm. Egyszer partra akart szállni rajtam.” Ez a tartalom és eszköz nem véletlen, hiszen (talán közismert) a mű alaptörténete a megcsalás időzítésén alapul.

És végül a legsikerültebb nyelvváltozatot Maggie, az angol szerető tört magyar nyelve adja: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Gustave,­ én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa Feydeau-nak az egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.

Az újraírók, illetve -fordítók „kimaxolták” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket a poentírozás, a helyenkénti abszurd humor jegyében. Van, akinek ez blaszfémia, van, akinek humor.