Ugyancsak sajátos a műben a megnevezés, névadás: Lélekhorgászok Országos Szövetsége, Gerinctépő, zsírnyakú, zseb-Don Juan, zseb-Clooney, bér-Don Juan, megélhetési Casanova, zug-Casanova, Pickwick-Xanax.
Az eufemizmus, a szépítő körülírás erotikus példájának tekinthető a következő: „Mindent tudok! Te az én nejemmel políroztattad a hancúrléced.” Ugyane tárgyú utalás és sejtetés: „Egyszer volt egy normandiai szeretőm. Egyszer partra akart szállni rajtam.” Ez a tartalom és eszköz nem véletlen, hiszen (talán közismert) a mű alaptörténete a megcsalás időzítésén alapul.
És végül a legsikerültebb nyelvváltozatot Maggie, az angol szerető tört magyar nyelve adja: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Gustave, én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa Feydeau-nak az egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.
Az újraírók, illetve -fordítók „kimaxolták” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket a poentírozás, a helyenkénti abszurd humor jegyében. Van, akinek ez blaszfémia, van, akinek humor.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!