Európa hibázott

A migráció a társadalmi mobilitás egy sajátos megnyilvánulási formája, amely a történelmi fejlődés folyamán gyakran ismétlődött. Ez jó pár esetben komoly biztonságpolitikai kihívást okozott.

A 2014-es adatok alapján az Európába érkező 626 ezer fő több mint 70 százaléka volt férfi. A fiatalkorúak aránya a férfiaknál 21, míg a nők esetében 35 százalék volt.

A 2015-ös válság előtt mintegy 20 millió muzulmán élt az Európai Unió területén. Bár a muzulmánok töredéke fogékony a szélsőséges tanok iránt, de ez a szám így is sok ezer fő. A migránsok számának növekedése növelte a terrorfenyegetettséget is. Az integráció azért is megy egyre nehezebben, mivel a két csoport elvárásai egyre inkább különböznek egymástól. A növekvő nemzetbiztonsági kockázatok növelik a befogadó országokban a radikalizálódást, és az így jelentkező kulturális, politikai és vallási mozgalmakat is. Egyértelművé vált Nyugaton is, hogy a migránsokkal szignifikánsan emelkedett a bűnözés is. A bűnözés etnikumközi feszültséggé transzformálódott.

Európában a világ népességének alig egytizede él, de ide áramlott a migránsok egyharmada. Az Európai Unió államainak rendkívül nagy gondot okoz a 11 ezer kilométer hosszúságú szárazföldi és a 43 ezer kilométer hosszú tengeri határ védelme. A migránsok alig több, mint 10 százaléka érkezik tengeren keresztül, de itt történik a halálesetek három százaléka.

Komoly probléma volt és maradt az agyelszívás is. Ma a legtöbb diplomást Bosznia-Hercegovinából csábítják el jóval magasabb bérekért Nyugatra. Az elmúlt napokban a német egészségügyi miniszter Koszovóban járt egészségügyi személyzetet toborozni, és Németország a nála tanuló harmadik világbeli fiatalok mintegy felét, természetesen a jobbakat, próbálja megtartani. Az agyelszívás leegyszerűsítve a kibocsájtó állam vesztesége és a befogadó állam nyeresége.

Olaszországban négy százalék muzulmán migráns él. Ez az arány Spanyolországban két százalék. A volt Jugoszlávia esetében a boszniai háború alatt megjelentek a szélsőséges külföldi, muzulmán csoportok. Ezek házasságok révén a térségben maradtak, és állampolgárságot szereztek. Ausztriában a muzulmánok aránya hét, Svájcban öt százalék. Az országból mintegy ötven fő utazott ki harcolni az Iszlám Állam oldalán, és eddig hárman tértek vissza.

Németország a migráció célországa. A muzulmánok aránya több mint hét százalék, ez több mint hatmillió fő. Ebből kétmillió fő német állampolgár. A muzulmánok 70 százaléka török származású. Itt él a legnagyobb európai kurd és afgán közösség is. A német lakosság körében egyre nő az ellenállás, ezt bizonyítják a mostani keletnémet választások eredményei is. Amíg 1950-ben 20 ezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt, 2010-re a kétszázszorosára növekedett. A most érkezők társadalmi, kulturális és képzettségi háttere nagyobb mértékben tér el a befogadó ország többségi társadalmáétól, mint korábban bármikor. A 2015-ben érkezett migránsok két százaléka nyilatkozott úgy, hogy beszéli a német nyelvet. A migránsok 80 százaléka útlevél nélkül érkezett.

Nagy-Britanniában öt százalék a muzulmán bevándorlók aránya. A legújabb felmérések szerint a muzulmánok 56 százaléka nem keveredik a befogadó állam polgáraival. A házasságról, a nők szerepéről, az antiszemitizmusról más a felfogásuk. A családok kétharmada nem értesítené a hatóságokat, ha a családban terrorista volna. 1950-ben mintegy százezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a 25-szörösére növekedett. A börtönökben 13 százalék a muzulmánok aránya. A muzulmánok 46 százaléka él szegénynegyedekben. Németország és az USA után Nagy-Britannia a harmadik legnépszerűbb migrációs célország. A brit fiatalok körében jelentősen megnövekedett a bevándorlókkal szembeni ellenérzés, és 2016 óta ezt a kérdést tekintik a legfontosabbnak a britek.

Franciaországban a lakosság 10 százaléka muzulmán, és itt sem ment végbe sikeres integráció. 1950-ben 230 ezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt csaknem a harmincszorosára növekedett. Amíg a franciák 17 százalékának, addig az itt élő muzulmánok 39 százalékának nincs semmiféle képesítése. A franciák esetében kilenc, a muzulmánok esetében 20 százalék a munkanélküliség. A muzulmánok 31, míg a franciák nyolc százaléka jár rendszeresen templomba. A bevándorló családok életszínvonala átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb, mint a franciáké.

Belgiumban hat százalék a muzulmán bevándorlók aránya, és számuk folyamatosan növekszik. 1950-ben kevesebb mint kilencezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a nyolcvanszorosára növekedett. A lakosság számához képest innen ment el a legtöbb ember Szíriába és Irakba harcolni.

Hollandiában hasonló a muzulmánok aránya. Az itt élők 75 százaléka Törökországból és Marokkóból, tehát nem a korábbi holland gyarmatokról érkezett. Amíg 1950-ben ötezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a kétszázszorosára növekedett. A törökök 40, a marokkóiak 45 százaléka semmilyen vagy csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

Svédországban a muzulmánok aránya öt százalék. A svéd hatóságok megkésve, de egyre keményebben lépnek fel, hogy kiszűrjék a terroristákat és a háborús bűnök elkövetőit. Norvégiában, részint a mostoha időjárás miatt, a muzulmánok aránya négy százalék alatt van, Dániában ez a szám alig haladja meg a négy százalékot.

Olaszországban a migránsok aránya az 1990-es évek elején még 0,5 százalék volt. Napjainkra 10 százalék körül van. A migráció növekedésé­ben jelentős szerepet játszott az arab tavasz, majd annak sikertelensége is.

Amíg az iszlám világban a közösség szerepe a döntő, addig Nyugaton az egyén szerepe a meghatározó. Ez is az olvasztótégely-koncepció bukását eredményezte. A második és harmadik generációs európai muzulmánok véleménye szerint a Nyugat negatívan viszonyul az iszlámhoz.