Európa hibázott

A migráció a társadalmi mobilitás egy sajátos megnyilvánulási formája, amely a történelmi fejlődés folyamán gyakran ismétlődött. Ez jó pár esetben komoly biztonságpolitikai kihívást okozott.

Megjelent egy tanulmánykötet (Besenyő-Miletics-Orbán: Európa és a migráció, Zrínyi Kiadó, 2019), amely markáns látleletet ad a kontinensünket fenyegető migráció tendenciáiról. A migráció a társadalmi mobilitás egy sajátos megnyilvánulási formája, amely a történelmi fejlődés folyamán gyakran ismétlődött. Ez jó pár esetben komoly biztonságpolitikai kihívást okozott. A 2015-ös hullám elsősorban Európát, így hazánkat is érintette. Az ENSZ adatai szerint mintegy 60 millió fő kényszerült lakhelye elhagyására. Ebből 20 millió volt menekült, és ezek 86 százaléka a fejlődő világban maradt. 2015-ös adatok szerint a menedékkérelmeknél a szírek elfogadási aránya volt a legmagasabb, 95 százalékkal, őket követték az eritreaiak, az irakiak, az afgánok és a szomáliaiak, míg az elfogadási arány a legalacsonyabb a volt jugoszláviaiak esetében, két százalék alatt volt.

Az Európába irányuló embercsempészet az 1980-as évek óta növekvő tendenciát mutat.

A migrációt növelte a 2008-as pénzügyi válság, az arab tavasz sikertelensége is. Amíg korábban a migránsok kétharmada, addig 2015-re már 90 százaléka érkezett embercsempészek közreműködésével. Ugyanakkor soha korábban nem vették igénybe annyi korrupt diplomata, konzuli személyzet, határőr, vámtisztviselő és egyéb hivatalnok „segítségét”, mint ekkor. Kérdés persze, hogy mennyire tekinthető menekültnek, aki embercsempészek segítségével, illegálisan és nagy pénzeket kifizetve érkezik Európába.

Európa egyértelműen hibázott, hiszen a migránsokkal nagy számban érkeztek be terroristák is. Ezek előbb csak bázisként, később célpontként tekintettek a befogadó államokra. A legtöbb nyugati állam olyan megállapodást kötött a terroristákkal, hogy az ő területükön nem lesz merénylet. Ez elvtelen volt, és rövid idő elteltével egyértelművé vált, hogy nem tartják be. Az iraki invázióval kezdődő küzdelemben a különböző terrorszervezeteket egyfajta ideológiai egységesülés jellemzi. Elfogadták a felhívást a globális dzsihádra, és ebben a harcban – és ez teljesen új volt – az európai államok legitim és kiemelt célpontnak minősültek.

A 2014-es adatok alapján az Európába érkező 626 ezer fő több mint 70 százaléka volt férfi. A fiatalkorúak aránya a férfiaknál 21, míg a nők esetében 35 százalék volt.

A 2015-ös válság előtt mintegy 20 millió muzulmán élt az Európai Unió területén. Bár a muzulmánok töredéke fogékony a szélsőséges tanok iránt, de ez a szám így is sok ezer fő. A migránsok számának növekedése növelte a terrorfenyegetettséget is. Az integráció azért is megy egyre nehezebben, mivel a két csoport elvárásai egyre inkább különböznek egymástól. A növekvő nemzetbiztonsági kockázatok növelik a befogadó országokban a radikalizálódást, és az így jelentkező kulturális, politikai és vallási mozgalmakat is. Egyértelművé vált Nyugaton is, hogy a migránsokkal szignifikánsan emelkedett a bűnözés is. A bűnözés etnikumközi feszültséggé transzformálódott.

Európában a világ népességének alig egytizede él, de ide áramlott a migránsok egyharmada. Az Európai Unió államainak rendkívül nagy gondot okoz a 11 ezer kilométer hosszúságú szárazföldi és a 43 ezer kilométer hosszú tengeri határ védelme. A migránsok alig több, mint 10 százaléka érkezik tengeren keresztül, de itt történik a halálesetek három százaléka.

Komoly probléma volt és maradt az agyelszívás is. Ma a legtöbb diplomást Bosznia-Hercegovinából csábítják el jóval magasabb bérekért Nyugatra. Az elmúlt napokban a német egészségügyi miniszter Koszovóban járt egészségügyi személyzetet toborozni, és Németország a nála tanuló harmadik világbeli fiatalok mintegy felét, természetesen a jobbakat, próbálja megtartani. Az agyelszívás leegyszerűsítve a kibocsájtó állam vesztesége és a befogadó állam nyeresége.

Olaszországban négy százalék muzulmán migráns él. Ez az arány Spanyolországban két százalék. A volt Jugoszlávia esetében a boszniai háború alatt megjelentek a szélsőséges külföldi, muzulmán csoportok. Ezek házasságok révén a térségben maradtak, és állampolgárságot szereztek. Ausztriában a muzulmánok aránya hét, Svájcban öt százalék. Az országból mintegy ötven fő utazott ki harcolni az Iszlám Állam oldalán, és eddig hárman tértek vissza.

Németország a migráció célországa. A muzulmánok aránya több mint hét százalék, ez több mint hatmillió fő. Ebből kétmillió fő német állampolgár. A muzulmánok 70 százaléka török származású. Itt él a legnagyobb európai kurd és afgán közösség is. A német lakosság körében egyre nő az ellenállás, ezt bizonyítják a mostani keletnémet választások eredményei is. Amíg 1950-ben 20 ezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt, 2010-re a kétszázszorosára növekedett. A most érkezők társadalmi, kulturális és képzettségi háttere nagyobb mértékben tér el a befogadó ország többségi társadalmáétól, mint korábban bármikor. A 2015-ben érkezett migránsok két százaléka nyilatkozott úgy, hogy beszéli a német nyelvet. A migránsok 80 százaléka útlevél nélkül érkezett.

Nagy-Britanniában öt százalék a muzulmán bevándorlók aránya. A legújabb felmérések szerint a muzulmánok 56 százaléka nem keveredik a befogadó állam polgáraival. A házasságról, a nők szerepéről, az antiszemitizmusról más a felfogásuk. A családok kétharmada nem értesítené a hatóságokat, ha a családban terrorista volna. 1950-ben mintegy százezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a 25-szörösére növekedett. A börtönökben 13 százalék a muzulmánok aránya. A muzulmánok 46 százaléka él szegénynegyedekben. Németország és az USA után Nagy-Britannia a harmadik legnépszerűbb migrációs célország. A brit fiatalok körében jelentősen megnövekedett a bevándorlókkal szembeni ellenérzés, és 2016 óta ezt a kérdést tekintik a legfontosabbnak a britek.

Franciaországban a lakosság 10 százaléka muzulmán, és itt sem ment végbe sikeres integráció. 1950-ben 230 ezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt csaknem a harmincszorosára növekedett. Amíg a franciák 17 százalékának, addig az itt élő muzulmánok 39 százalékának nincs semmiféle képesítése. A franciák esetében kilenc, a muzulmánok esetében 20 százalék a munkanélküliség. A muzulmánok 31, míg a franciák nyolc százaléka jár rendszeresen templomba. A bevándorló családok életszínvonala átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb, mint a franciáké.

Belgiumban hat százalék a muzulmán bevándorlók aránya, és számuk folyamatosan növekszik. 1950-ben kevesebb mint kilencezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a nyolcvanszorosára növekedett. A lakosság számához képest innen ment el a legtöbb ember Szíriába és Irakba harcolni.

Hollandiában hasonló a muzulmánok aránya. Az itt élők 75 százaléka Törökországból és Marokkóból, tehát nem a korábbi holland gyarmatokról érkezett. Amíg 1950-ben ötezer muzulmán élt az országban, számuk hatvan év alatt a kétszázszorosára növekedett. A törökök 40, a marokkóiak 45 százaléka semmilyen vagy csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

Svédországban a muzulmánok aránya öt százalék. A svéd hatóságok megkésve, de egyre keményebben lépnek fel, hogy kiszűrjék a terroristákat és a háborús bűnök elkövetőit. Norvégiában, részint a mostoha időjárás miatt, a muzulmánok aránya négy százalék alatt van, Dániában ez a szám alig haladja meg a négy százalékot.

Olaszországban a migránsok aránya az 1990-es évek elején még 0,5 százalék volt. Napjainkra 10 százalék körül van. A migráció növekedésé­ben jelentős szerepet játszott az arab tavasz, majd annak sikertelensége is.

Amíg az iszlám világban a közösség szerepe a döntő, addig Nyugaton az egyén szerepe a meghatározó. Ez is az olvasztótégely-koncepció bukását eredményezte. A második és harmadik generációs európai muzulmánok véleménye szerint a Nyugat negatívan viszonyul az iszlámhoz.