A család küzdelmei mellett a korabeli társadalomról, a katonák, csendőrök és polgári személyek, orvosok, művészek, kétkezi munkások hétköznapjairól is átfogó képet nyújt a Szakály Sándor történész ajánlásával megjelent kötet. Megelevenedik azoknak a polgároknak a sorsa, akiket javító-nevelő munkára ítéltek a szovjet „igazságszolgáltatás” bírái, vagy „egy kis munkára” – málenkij robotra hurcoltak. Még ma sem tudjuk pontosan, hányan voltak, és hány tízezren nem látták viszont soha többé szülőföldjüket. Ezekből a történetekből a következő nemzedékek, a gyerekek, unokák, dédunokák sorsa is kirajzolódik.
Makláry Klekner Péter hazaért, a levelezés befejeződött. A napló végén olvasható a feleség imája, aki azért fohászkodik, hogy férjével együtt is maradjanak, együtt nevelhessék gyerekeiket a jóra, a becsületre. A szerkesztő az Epilógusban még megemlékezik arról, hogy szülei boldogan éltek, és bár nem kerülhették el, hogy szembesüljenek az „új világ” eszméivel, továbbra is meghatározó érték maradt számukra az Istenbe vetett hit. És született még egy kisfiuk, András.
(A későn jövő ember. Várunk haza, édes Uram! Naplók és levelek, 1944–1951. Szerk.: Maklári Vinkler Péter. Püski Kiadó, Budapest, 434 oldal. Ármegjelölés nélkül)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!